A címben feltett kérdés évtizedek óta foglalkoztatja a közgazdászokat, és természetesen rengeteg válasz született rá. A gyakran említett okok között felmerül, hogy a nők gyakran nem megfelelő oktatást kapnak, a nemek közötti diszkrimináció negatívan hat az elhelyezkedési és előlépési lehetőségeikre, illetve a gyermekvállalás következtében jellemzően a nők esnek ki legalább időlegesen a munkaerőpiacról.
Nem vitatva, hogy az említett okok is hozzájárulhatnak a nők alacsonyabb keresetéhez, Cortés és szerzőtársai friss tanulmányukban a kockázatkerülés és a (túlzott) magabiztosság hatását vizsgálták a Boston University 2013 és 2019 között végzett üzleti alapképzéses hallgatói körében (Cortés és szerzőtársai, 2021).
A felméréses módszertannal készült tanulmányban a résztvevőknek egyrészt értékelniük kellett a saját kockázatvállalási hajlandóságukat, másrészt meg kellett jelölniük, milyen kezdőfizetésre számítanak, továbbá pontozniuk kellett a saját képességeiket. A kérdőívek alapján a férfiak kevésbé voltak kockázatkerülőek, és magasabb bérre számítottak, mint a nők, miközben a női válaszadók átlagosan alacsonyabbra értékelték saját képességeiket.
A felmérésben résztvevő végzős hallgatók által kapott állásajánlatokat megvizsgálva két fő megállapításra jutottak a szerzők:
- A nők korábban elfogadják az állásajánlatokat, mint a férfiak – a végzős nők zsebében átlagosan egy hónappal a férfiak előtt már ott lapult egy szerződés. Ez összhangban van azzal, hogy nem vártak egy sokkal jobban fizető ajánlatra, hanem a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” elve alapján döntöttek.
- A férfiak magasabb kezdőfizetésért írtak alá, mint a nők, viszont ez az olló folyamatosan záródott az idő előrehaladtával, ahogy az 1. ábrán látható. Ennek magyarázata, hogy a férfiak a reálisnál magasabb elvárásokkal indultak a munkaerőpiacra, és lassan revideálták a bérigényüket.
A végzős férfiak és nők által elfogadott bérajánlatok kumulatív átlaga a diplomázás hónapjához képest
Megjegyzés: Az ábra a végzős férfiak (folytonos kék vonal) és nők (szaggatott piros vonal) által elfogadott állásajánlatokhoz tartozó kumulatív átlagos béreket jeleníti meg a diplomázás hónapjához (nullával jelölve) képest. A sávok a 95 százalékos konfidenciaintervallumot jelzik. Forrás: Cortés és szerzőtársai (2021, 37.o., 2. ábra).
A kutatók ezt követően egy modellt építettek, aminek a segítségével két beavatkozás hatását mérték meg. Először azt modellezték, milyen hatása lenne a fizetések különbségére, ha a modellben szereplő férfiak és nők tökéletes információval rendelkeznének a várható bérükről: ez mintegy 25 százalékkal csökkentette a bérollót. Ennek magyarázata, hogy a férfiak a valóságban túlzott kezdeti bérigénnyel léptek a munkaerőpiacra, ami azon szerencséseknek kifizetődő volt, akik meg is kapták az elvárásuknak megfelelő állást – a többiek viszont tovább kellett, hogy keressenek, és lefelé kellett módosítaniuk az igényeiket. Másodszorra azt vizsgálták meg, milyen hatása lenne, ha egy ajánlat megfontolására egy hónap helyett két hónapjuk állna rendelkezésre a nőknek és a férfiaknak is. Ezzel csökken az álláskeresőkre nehezedő nyomás, hogy elfogadjanak egy ajánlatot, aminél esetleg érkezhet egy jobb is. A nők számára ez a kockázatkerülőbb magatartásuk miatt előnyös, miközben a férfiak túlzott elvárásaiból eredő költségeket is mérsékli, így ex ante nem egyértelmű a bérollóra gyakorolt nettó hatás. A kutatók érdekes módon azt találták, hogy ez a policy 40 százalékkal csökkentette a bérollót.
Kevesen védenék azt az álláspontot, hogy a nőknek és a férfiaknak pusztán a nemük miatt különböző bért kellene keresniük. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy milyen beavatkozással lehetne elérni, hogy a nemek közötti bérolló záródjon. A fenti tanulmány remélhetőleg hasznos adalékot szolgáltat az erről szóló közgazdasági és közpolitikai vitához.
Gánics Gergely
Hivatkozás:
Cortés, P., Pan, J., Pilossoph, L., & Zafar, B. (2021). Gender Differences in Job Search and the Earnings Gap: Evidence from Business Majors. NBER Working Paper No. 28820
