A tudományos fantasztikus irodalom és filmek köztudottan számos későbbi technológiai felfedezést jósoltak meg vagy huzalozták előre a tudósok gondolkodását önbeteljesítő jóslatként működve. A jobb művek természetesen fontos társadalmi, filozófiai kérdésekre is reflektálnak, maga a műfaj ugyanis eltávolít a jelentől, így megadja a kívül álló nézőpont lehetőségét is. A pénzügyi rendszer a társadalmi-politikai-hatalmi szerepe miatt megjelenik számos helyen, de magának a pénzügyi technológiának általában nem szenteltek akkora figyelmet a szerzők. Különösen annak fényében nem, hogy jelenleg a blockchain-t sokan az első számú innovációval hajlamosak azonosítani. De mi lehet ennek az oka? A szerzők fantáziája mondott vajon csődöt? Nézzünk pár aspektust.
1. Az első gondolathoz nézzünk egy korában igen népszerű, 1962-ben indult rajzfilmet (The Jetsons), különös tekintettel a főcímnek egyik momentumára:
A rajzfilm szereplői a felhők közt élnek[1], tiszta és biztonságos atomenergiával[2] hajtott járművekkel közlekednek, mesterséges intelligencia alapú háztartási robotot használnak, okosórával rendelkeznek, az automatizáció miatt két hetente pár órát dolgoznak csak, de papír alapú készpénzzel fizetnek! Ez természetesen csak egy kiragadott példa a rengeteg műből, de talán valamire rávilágít: a pénzügyi technológia fontos ugyan, de csak egy eszköz, ahogy a pénzügy egésze is.
Egy megfelelően kialakított pénzügyi rendszer sokkal kezdetlegesebb technológiai megoldások mellett is képes a társadalmi jólétet növelni, amely absztrakt és szerteágazó cél ugyan, de mégiscsak cél. A Holdra is a papírpénz és a csekk-könyv korában jutott el az emberiség… A pénzügyi innovációkra való túlzott fókuszálás olyasmi, mintha egy szobrász csak a kalapácsa műszaki fejlettségének növelésére koncentrálna és nem magára a készülő szoborra. Természetesen fontos a jó kalapács, de a valós cél soha nem kerülhet másodlagos helyre, az aránytévesztés rosszabb helyzetet eredményez. Más szavakkal: a legtehetségesebb és legragyogóbb elméjű mérnökök, informatikusok ne a kalapácsra (fintech), hanem a szoborra (például zöld technológiák, biztonságos atomenergia, egészségügyi-oktatási innovációk stb.) fókuszáljának, az ellenkezője társadalmi szinten erőforrás pazarlásnak tekinthető.
2. A decentralizált pénzügyi struktúrák támogatói természetesen a fenti tulajdonképpeni „miért?” kérdésre is választ igyekeznek találni. Az egyik legelterjedtebb narratíva szerint a pénzügyek demokratizálása, a központi szereplők (jegybankok, kereskedelmi és befektetési bankok, brókercégek) kiiktatása a fő cél a decentralizált rendszerekkel. Nézzük először praktikus szinten, hogy ez mennyiben valósult meg. Mondani sem kell, hogy sehogy. Egyrészt hagyományos centralizált tőzsdéken zajlik a kereskedés, másrészt a döntési algoritmusok (PoW, PoS) egyikénél sem érvényesül az egy ember, egy szavazat elve. A blokklánc akváriumban a nagyobb halak tehát bizony egyenlőbbek. Amíg persze az érdekek egybeesnek – és jelenleg ez még a spekulációs áremelkedésben ölt csak testet – addig minden rendben van. De ha a blockchain valós ígérete is megvalósulna valaha, azaz a smart contractokon alapuló decentralizált, valós feladatokat megoldani kívánó alkalmazások elterjedése, már valószínűleg a felszínre kerülnének a „ki mondhatja meg, hogy mi is legyen és milyen keretek közt?” feszítő kérdései.
3. Ez utóbbi kérdés nem véletlenül foglalkoztatja a legnagyobb koponyákat évezredek óta mind a mai napig. Valószínűleg hiába állt volna rendelkezésre Platónék idejében a blockchain technológia, ő ugyanúgy a filozófus királyok uralmának és a magántulajdon hiányának szükségességéről és a köztársaság hibáiról elmélkedett volna. „The code is law”, de mi legyen a kód? Ez már az emberi értékrendszerek, azaz a kultúra terepére tartozik, amely a történelemben valamelyest más és más válaszokat szült, de a kérdések mindig ugyanazok. Hiába a technológiai díszlet gyors megváltozása, az emberi érzések, ráció és spiritualitás sokkal állandóbbnak tűnik. Nihil novum sub sole, azaz nincs új a nap alatt.
4. De a pénzügy és a közgazdaságtan empirikus talaján történő vizsgálódás sem vezet nagyon más eredményre. A kérdés itt nem más, minthogy a DeFi rendszerekben miért is allokálódna a tőke hatékonyabban társadalmi szempontból, mint a jelenlegi globális pénzügyi struktúrában. Ez nem jelenti, hogy utóbbi kiválóan vizsgázna e területen (mindannyian ismerjük a válságok sorát, ami rögös útját övezte), de a DeFi miért is lenne jobb? A válságok során a hagyományos pénzügyi rendszer változott, fejlődött, és ugyan mindig új kihívások érik, azért tanul(gat) a múltból. A szabályozások változása ugyancsak ezt támasztja alá. Az emberi hajtóerők (mohóság, félelem stb.) ugyanakkor kiiktathatatlanok, mindig ott lesznek. Miben adna hozzá ehhez a képest a blockchain technológia? Az eddigi tapasztalatok egyelőre sajnos inkább negatívak, számos csalással, spekulációs őrülettel találkozhattunk az elmúlt években. Milyen hasznos projekt valósult meg az elmúlt évtizedben, ami blockchain hiányában nem valósult volna meg? Hol oldott fel tőkehiányos helyzetet a DeFi? A teljes tartalékoláshoz közelítő DeFi rendszerekben milyen korábban már átélt válságok lehetősége NEM lakozik?
A bűnözők által kihasznált anonimitáson és a mindenféle korlát és ellenőrzés nélküli tőkeáramláson túl milyen kézzelfogható változást szült a blockchain? Ha valami talán ide sorolható, akkor a spekuláción meggazdagodó tömegek, ha és amennyiben ez a folyamat a társadalmi stabilitást segíti (például a vagyonhatáson keresztül)[3].
5, Kicsit árnyalva a fenti képet ez nem jelenti fekete-fehéren azt, hogy nem érdemes a blockchain, DeFi stb. fejlesztésével foglalkozni. Kétségkívül vannak izgalmas és előremutató aspektusai ezen innovációknak. De azt sem nézhetjük el, hogy míg az internet az 1990-es évek elejétől egy évtized alatt szinte teljesen megváltoztatott mindent, addig a blockchain még csak azok életét változtatta meg, akik rengeteg pénzt kerestek vagy buktak vele. Ahogy fentebb írtam, ez sem elhanyagolható szempont, de ezt a technológiailag egy árnyalatnyival kevésbé szofisztikált tulipánhagyma is tudta pár száz évvel ezelőtt. A nagy áttörés és a mindennapi életünk javítása tehát még várat magára.
Tapaszti Attila
[1] Egyesek szerint azért, mert a felszínt korábban tönkretettük a klímaváltozással és a környezeti pusztítással.
[2] A cikkben feszegetett kérdéseknél valószínűleg sokkal lényegesebb az emberiség szempontjából, hogy az atomenergia-fejlesztésekben miért nem léptünk előre. Jobb lenne, ha erről esne sok szó a közvéleményben és nem a blokkláncról.
[3] Erről nincsenek kutatások.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
