Bár elcsépelt, nem kezdhetem mással, mint hogy a pandémia az élet minden területén jelentős változásokat hozott el, még ha ezek tartóssága kérdéses is. Bő egy évvel ezelőtt már írtunk arról, hogy a lakáspiacot, illetve úgy általában a lakhatás kérdését rövidtávon hogyan érintette a pandémia. Akkor azt láttuk, hogy a bezártság miatt felértékelődött a lakások komfortfokozata, a könnyedén (lehetőleg mondjuk kert formájában) elérhető zöldfelület, a terasz/erkély megléte. Meg is jelent egy komoly kereslet a hazai vidéki ingatlanpiacon, különösen nagy tavainknál, illetve Budapest agglomerációjában. Ez persze nem önmagában a lezárásoknak szólt, hanem egyfajta várakozásnak, ami a hosszútávú munkavégzéssel kapcsolatos. Egyre többen gondolták, hogy a kényszerűségből felfutó otthoni munkavégzési lehetőség örökre velünk marad, így át lehet rendezni a teljes életünket eszerint. Márpedig, ha az otthonunk az irodánk is, akkor egészen mások lesznek az elvárásaink vele kapcsolatban.
A kiköltözés tendenciája a 2021-es évben is megmaradt. Az ingatlan.com elemzése szerint folytatódott az agglomerációs települések házai iránti intenzív érdeklődés, bár a települések közötti különbség – ahogy persze a budapesti kerületek közötti is – óriási.
Ezek a trendek adnak egyfajta érzetet arról, hogy milyen irányba mozdulhatott el a társadalom. A Stanford két közgazdásza, Arjun Ramani és Nicholas Bloom, a National Bureau of Economic Research working paper sorozatában megjelent tanulmányában a kérdést mélyebben megvizsgálta. Nem pusztán arra keresték a választ, hogy vonzóbbá váltak-e az agglomerációs települések, hanem általában vizsgálták, hogy milyen népességmozgást indított el a járvány.
A kérdés persze nem új abból a szempontból, hogy az internet elterjedésével és az otthoni munkavégzés lehetőségének növekedésével egyébként is sokszor előkerült az a teória, miszerint a nagyvárosi élet háttérbe fog szorulni az Egyesült Államokban. A járvány előtt azonban továbbra is inkább a legnépszerűbb nagyvárosok növekedését figyelhettük meg. Vagyis az a vízió, hogy a következő Szilícium-völgy fizikailag nem lesz sehol, hiszen majd virtuálisan mindenkit össze lehet kötni nem vált valósággá a járvány előtt.
A 12 legnagyobb amerikai agglomerációt (metropolitan area) vizsgálva a szerzők arra jutottak, hogy a központi üzleti negyed (central business district) ingatlanárai és bérleti díjai egyaránt nagymértékben csökkentek az adott térség kevésbé sűrűn lakott településeihez képest. Ráadásul minél kisebb egy adott település népsűrűsége, annál nagyobb volt ez a relatív árcsökkenés a központi területeken. Az árak alakulása tehát alátámasztja azt, hogy elindult egy kiköltözési hullám a városközpontból az azt körülvevő településekre. Ez persze nemcsak az árakból látható, a migrációs statisztikák is a belső területek kb. 15 százalékos népességcsökkenését mutatják, amiből a környező települések „profitálnak”. Vagyis kimondható, hogy a „fánk-hatás” létezik. A szerzők azt is igazolják azonban, hogy ez a hatás igazán erős a 12 legnagyobb agglomerációnál. A következő 38 esetében már sokkal gyengébb hatást találnak, a még kisebbeknél pedig egyáltalán nincs ilyen jelenség.
Bérleti díjak és lakásárak alakulása a központi üzleti negyedben és a kevésbé sűrűn lakott településeken
Forrás: Ramani és Bloom (2021)
A virtuális Szilícium-völgy víziója azonban ennél többet jelent. Az agglomerációba való költözés üzenete az, hogy az emberek hibrid munkavégzésre készülnek fel. Heti két-három nap bejárás esetén pedig elfogadható a hosszabb utazási idő. Vagyis a teljesidős visszatérésben kevesebben hisznek, de azért még távol van a gondolkodás a teljesen virtuális munkától is.
Ezt a tézist külön is igazolják a szerzők. Az árak növekedése a nagyobb, sűrűbben lakott agglomerációkban még mindig nagyobb volt, mint a „szellősebb” területeken. A migráció is elsősorban az agglomeráción belül indult meg, és csak kismértékben látható olyan trend, hogy a kevésbé sűrűn lakott agglomerációkban jelentek meg a kiköltözők. A metaverzumok némiképp ijesztő világa persze lehet, hogy további változásokat hoz életünkben, és fizikai helyünk tényleg sokadlagos kérdéssé válik. Addig azonban szeretjük, ha vállalható időn belül beérünk a belvárosba dolgozni, vásárolni, szórakozni.
Banai Ádám
Hivatkozások:
Arjun Ramani, Nicholas Bloom (2021): The Donut Effect Of Covid-19 On Cities, NBER Working Paper Series, Working Paper 28876
Főoldali kép forrása: pixabay.com
“A fánk-hatás” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Hozzászólások letiltva.