Mindennapi szinten és társadalmi kérdésekben egyaránt nagyon fontos a koordináció szerepe. Könnyen vezethet hatékonyságromláshoz a nem megfelelő koordináció, de akár egy rossz egyensúlyhoz is. Erre egy egyszerű példa a közlekedés. Amikor egy kereszteződésbe beérkezik két autó, koordinációs probléma alakul ki. Ki haladjon tovább és ki engedje el a másikat? Összesen négy eset van: mindkettő csak áll és vár, mindkettő tovább halad és ütközés lesz, az egyik fél elengedi a másikat vagy a másik elengedi az egyiket. Jól láthatóan mindenkinek az az érdeke, hogy valaki engedje el a másikat és elkerüljék a negatív egyensúlyt, amikor összeütköznek vagy egymásra várva állnak a kereszteződésben. Bár léteznek egyszerű megoldások (jobbkézszabály: mindig annak van előnye, aki jobbról jön), vannak országok, ahol nem alkalmaznak semmit ezekre a helyzetekre.
De nézzük meg, pontosan hogyan is szokták az ilyen típusú koordinációs problémákat modellezni játékelméleti szempontból! Képzeljük el, hogy van két játékos és mind a két játékosnak két döntési lehetősége van: A vagy B opciót választja. Az, hogy milyen kifizetéseket kapnak egyik vagy másik lehetőségben, függ attól, hogy mit választ a másik játékos. Ezeket az eseteket az alábbi táblázat foglalja össze:
Egy koordinációs játék mátrix alakú felírása
Tehát például, ha egyszerre mind a két játékos az A opciót választja, akkor a sor játékos 10 ezer forintot kap, az oszlop játékos pedig 5 ezer forintot. Viszont, ha a sor játékos az A opciót választja az oszlop játékos pedig a B opciót, akkor senki nem kap semmit.
Ebben a játékban egyértelmű és játékelméleti ismeretek nélkül is könnyen megállapítható, hogy mindenképp az a játékosok érdeke, hogy bármit is választanak, azt közösen tegyék. Ez adja a koordinációs jellegét a problémának.
Viszont a koordináció mellett ez a probléma egy másik fontos kérdést is behoz a játékba. Ez pedig az igazságosság vagy másképpen fogalmazva az egyenlőtlenséggel kapcsolatos koncepcióink. Az ezzel kapcsolatos dilemma úgy jelenik meg ebben a játékban, hogy senki sem jár rosszabbul, ha az A-A egyensúly alakul ki a B-B egyensúllyal szemben, hiszen az oszlop játékos ugyanannyit kap mind a két esetben, míg a sor játékos kifejezetten jobban jár az A-A esetben. Viszont az A-A esetben nem egyenlően vannak elosztva a nyereségek, ami kérdéseket vethet fel az emberekben, és negatív színben tüntetheti fel ezt az opciót sokak számára.
Általánosságban igaz, hogy az emberek nem szeretik az egyenlőtlenséget (Fehr és Schmidt, 1999), és ez nagyban befolyásolja döntéseiket is. Ezért feltételezhetjük, hogy ez az előző döntési helyzetben is komoly szerepet játszik.
Chmura és szerzőtársai (2005) szerint az egyenlőtlenség két módon is befolyásolhatja a társadalmi koordinációt. Az első, hogy az, aki kevesebbet kap, mint a másik fél, elégedetlen lesz, és még akkor sem fogadja el az egyenlőtlen helyzetet, ha egyébként ő maga ezzel nem jár rosszabbul, mint bármilyen más lehetősséggel. De van egy kevésbé egyértelmű mód is, miszerint az, aki jobban járna az egyenlőtlen helyzetben, pont attól fél, hogy a másik nem menne bele úgysem, és ezért ő is inkább az alacsonyabb, de egyenlőbb elosztást választja. Ez a játék pedig mind a két esetet tudja vizsgálni. A sor játékos például azért választhatja a B opciót, mert azt feltételezi, hogy a másik fél úgysem fogadna el egy egyenlőtlen elosztást.
A várakozásokkal összhangban azt találták, hogy nagyon sok ember azért törekszik az egyenlőségre, mert azt feltételezi, hogy másoknak úgyis elfogadhatatlan lenne az egyenlőtlen kimenet. Az egyenlőtlenség lehetősége tehát a társadalmi koordinációs folyamatokat is befolyásolja, de nem csak azért, mert sokan nem lennének azt hajlandók elfogadni, hanem azért is, mert sokan félnek attól, hogy mások nem lennének hajlandók azt elfogadni. Ez az eredmény pedig tovább bonyolítja a koordinációs problémák megoldását, ami azért aggasztó, mert a koordinációs hibák olyan, jelentős anyagi és társadalmi károkkal járó jelenségeket is okozhatnak, mint például a bankpánik (bank-run).
Neszveda Gábor
Hivatkozások:
Chmura, T., Kube, S., Pitz, T., & Puppe, C. (2005). Testing (beliefs about) social preferences: Evidence from an experimental coordination game. Economics Letters, 88(2), 214-220.
Fehr, E., & Schmidt, K. M. (1999). A theory of fairness, competition, and cooperation. Quarterly Journal of Economics, 114(3), 817-868.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
“Viselkedési közgazdaságtan: egyenlőtlenség és koordináció” bejegyzéshez egy hozzászólás
Hozzászólások letiltva.