Jegybanki kamatdöntések: hangosabbak a tettek, mint a szavak?

A monetáris politika transzmissziós mechanizmusa, vagyis, hogy milyen csatornákon keresztül hatnak a gazdaságra a jegybankok intézkedései, fontos kérdéskör mind a gazdaságpolitikát irányítók mind pedig a gazdasági szereplők számára. Az egyik ilyen csatorna az úgynevezett „információs” csatorna, amelyben a jegybank közvetett módon információt (jelzést) nyújt a gazdaság helyzetéről, illetve a gazdasági kilátásokról a gazdaság szereplői számára. Ezek a jelzések befolyásolhatják a várakozásokat, és ezen keresztül a gazdaság folyamatait.

Ezt a jelenséget példák segítségével a legkönnyebb megérteni. Képzeljük el, hogy egy jegybank azt várja, hogy egy külső hatás következtében megemelkedik az infláció az elkövetkező néhány negyedévben. Ahogy a standard közgazdaságtani elméletek megjósolják, a jegybank által az infláció megfékezése céljából végrehajtott kamatemelés csökkenti az inflációs nyomást. A kamatemelés ugyanakkor magasabb inflációt is okozhat, ha a gazdaság szereplői nincsenek tudatában az inflációt várhatóan felgyorsító külső hatásnak, és ennek a bekövetkezése a monetáris szigorítás következtében tudatosul bennük, ami megemeli az inflációs várakozásaikat, és ezáltal magát az inflációt.

A részvényárakon keresztül is megfigyelhetjük az előbb leírt hatás működését. Egy kamatcsökkentés következtében megint csak a standard elmélet mentén azt várnánk, hogy a részvényárak emelkednek, hiszen az alacsonyabb kamatok a hitelfelvételt ösztönzik, ami élénkíti a gazdaságot, és a diszkontráta csökkenése is magasabb részvény-értékelést vonzana maga után. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy egy monetáris lazítás jelentős esést eredményez a részvénypiacon. Ennek az oka megint csak a jegybank „jelzésében” keresendő. Egy nem várt kamatvágás a befektetők felé a monetáris politikai döntéshozók azon várakozását is tükrözheti, hogy a gazdasági kilátások romlottak, ami a kereslet és a termelés gyengélkedésében mutatkozhat meg. Ezek a várakozások pedig a részvényárak csökkenéséhez vezethetnek. Mindkét esetben a jegybank olyan információkat közöl közvetett módon a gazdaság szereplőivel, amelyekkel azok addig nem rendelkeztek.

Azokat a lehetséges gazdasági, illetve pénz- és tőkepiaci hatásokat, amelyek akkor léphetnek fel, amikor egy jegybank a gazdaság állapotával és kilátásaival kapcsolatban a gazdaság szereplőinek olyan „privát” információkat ad át, amelyeknek azok addig nem voltak tudatában, a közgazdasági irodalomban delphic hatásoknak nevezik. Ezeknek a privát információknak a megléte származhat magából a tényből, hogy a jegybank más és/vagy több információval rendelkezik a gazdaságról, mint a piac, de abból is, hogy ugyanazt az információt más módszerekkel (modellekkel) elemzi és dolgozza föl.

A kamatdöntések delphic hatásainak a mérése egy érdekes és fontos területe a monetáris politikával foglalkozó empirikus elemzéseknek, mert segítséggel lehet a monetáris politika minél hatékonyabb végrehajtásában. Ezen hatások létezése ma már jól ismert tény, de a gazdasági, illetve a pénz- és tőkepiaci folyamatokban való megnyilvánulásuk mértéke különböző tanulmányok szerint erősen eltérő.

Már a delphic hatások azonosítása is többféle módszerrel történik, és ez egyedül is nagy különbségeket eredményez jelentőségük számszerűsítésében. Az egyik módszer a kamatdöntés által okozott, és a határidős kamatlábak változásával mért meglepetésekben próbálja azonosítani a delphic hatás nagyságát, a meglepetések „információs” tartalmát. Erre is többféle eljárás létezik, és az információs tartalomra vonatkozó becslések 15-től egészen 70 százalékig terjednek. Ezen túl az is vizsgálható és mérhető, hogy a delphic hatásoknak mekkora és milyen szerepük van az eszközárak mozgásában, így például a részvényárakéban. Van olyan tanulmány, amelyik arra a következtetésre jutott, hogy egy kamatemeléshez kapcsolódó delphic hatás átlagosan emeli a részvényárakat, de van olyan is, amelyik szerint ugyanez a hatás átlagosan csökkenti azokat, még ha csak kis mértékben is. A fent említett hatások gazdaságra való befolyásának mértékével kapcsolatos sokféle következtetés fényében a monetáris politika tudományának ezen területe várhatóan továbbra is sok kutatás tárgyát képezi majd.

Malatinszky Gábor

MNB Intézet, mesteroktató

Malatinszky Gábor 2001-ben végzett a Kobe-i Egyetemen, Japánban. Makrogazdasági elemzőként éveket töltött japán brókercégeknél, ahol a japán gazdaság elemzésével foglalkozott. Hazatérte után a DZ Banknál folytatta pályáját feltörekvő gazdaságok makroelemzőjeként. 2016-ban a Barcelonai Autonóm Egyetemen kezdte meg PhD tanulmányait, amelyeket 2018-tól a Bécsi Egyetemen folytat. 2021 decemberében csatlakozott az Magyar Nemzeti Bankhoz, 2022-től pedig az MNB Intézet mesteroktatója.


Főoldali kép forrása: pixabay.com

Jegybanki kamatdöntések: hangosabbak a tettek, mint a szavak?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások letiltva.