Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a jövő nem teljesen kiszámítható, és így kockázatos, bizonytalan vagy akár azt is mondhatnánk ismeretlen. A közgazdasági modellezés szempontjából viszont óriási különbség van aközött, hogy a jövő kockázatos, bizonytalan vagy ismeretlen. A jelenlegi közgazdasági fő áramlatban a jövőt kockázatosnak tekintik, és így egy sokkal tervezhetőbb jövőt feltételeznek, mint a valóságban megfigyelhető. Ezt a megközelítést már Keynes is bírálta, mivel úgy érezte, hogy túlságosan elrugaszkodik a valóságtól. Ez az elrugaszkodás, pedig számos esetben vezet látványos kisiklásokhoz mind az elméletben, mind a gyakorlatban. A közgazdaságtan megreformálását célul kitűző közgazdászok (Rethinking Economics 2017) által megfogalmazott 33 tézisből erre hívja fel a figyelmet a 16. pont.
A jövő bizonytalanságának fokozatai
A jövő ismeretlen és nem lehet pontosan tudni, hogy mi fog történni. Ez minden közgazdasági modell nagy kihívása, hiszen ez ad egy olyan bizonytalanságot, amit nagyon nehéz megfelelően kezelni és modellezni. A jövő modellezésében már az sem egyértelmű, hogy milyen szintű bizonytalanságot feltételezünk a jövőről. A jövőt legalább három módon lehet modellezni (a szóhasználat nem mindig egységes az irodalomban):
- A jövő kockázatos, amikor tudni milyen kimenetelek lehetségesek és azt is tudni, hogy melyik kimenetelnek mekkora a valószínűsége.
- A jövő bizonytalan, amikor lehet ismerni a lehetséges kimeneteleket, de nem tudjuk, hogy milyen valószínűséggel következnek be.
- A jövő ismeretlen, amikor nem lehet tudni, hogy milyen kimenetelek lehetségesek, csak annak egy részhalmazát ismerjük, így pontos valószínűségeket se tudunk hozzájuk rendelni.
Bár a közgazdasági modellekben leggyakrabban kockázatosnak tartják a jövőt, sajnos ezzel szemben a legéletszerűbb feltevés a jövő ismeretlenként való értelmezése, ami sokszor félrevezethető lehet.
Ezt a megkülönböztetést már régóta vizsgálják a közgazdaságtudományban. Keynes (1937) is felveti már Knight (1921) munkássága alapján is, hogy a jövőnek van egy jól tervezhető része (ez a kockázatos) és egy bizonytalan, előrejelezhetetlen része. Ennek ellenére a mai közgazdasági modellezés és annak alkalmazása során gyakran elfelejtik, hogy a jövőnek jellemzően van egy nem jól kalkulálható, ismeretlen része is. A közgazdasági fő áramlatot kritizálok is gyakran megemlítik ezt a hiányosságot (Rethinking Economics 2017, 16. pont).
Az ismeretlen és a kockázatos jövő közötti különbség eredménye
A jövőt leginkább kockázatosként szokták leírni a közgazdasági modellek a többi megközelítés matematikai nehézségei miatt. Ráadásul ezen belül is további egyszerűsítéseket szokás tenni, mint például az a feltételezés, hogy normális eloszlást követnek a véletlenek.
Természetesen egy modell mindig él valamilyen egyszerűsítéssel, hogy kezelni tudja a világ komplexitását, viszont ezeket az egyszerűsítéseket fontos kellően ismerni, és észben tartani, hogy a modellek következtetései is csak akkor igazak, ha ezek a feltételezések elfogadhatók. Ezzel szemben gyakori, hogy egy-egy modell annyira népszerű és elfogadott lesz a gazdasági életben, hogy annak korlátjait nem veszik figyelembe és túlságosan általánosan használjak.
Erre az egyik híres példa a túl magas részvényhozamok (equity premium puzzle) rejtélye az akadémiai vitákban, míg a másik híres példa a gyakorlatból Taleb (2007) elmélete, mely vagyonokat hozott számára a tőzsdén.
Magas részvényhozamok rejtélye
A részvények magas hozamának rejtélye Mehra és Prescott (1985) cikke alapján szokás értelmezni. Ők azt találták, hogy a szokásos modellezési feltevések mellett a részvények hozamának kevesebb, mint 1 százalékponttal kellene csak magasabbnak lennie, mint a kockázatmentes hozam, míg ez a megfigyelések alapján 6 százalékpont körüli volt. Tehát valamiért a részvények sokkal magasabb hozamot hoznak, mint amit az általános elfogadott közgazdasági modellel előrejeleznek. Természetesen számos megoldási javaslat született erre az eredményre. Viszont azokat a megoldásokat továbbra is erős kritika éri, ami azt feltételezi, hogy a jövő kiszámíthatóan kockázatos a befektetők számára (Barro 2006; Julliard és Ghosh 2012).
Ez is azt sugallja, hogy lehetséges, hogy az az alap feltételezés is hibás, hogy a befektetők pontosan tudják, hogy milyen valószínűséggel milyen eredményt hoz a tőzsde. Ez alapján Ju és Miao (2012) is azt találja, hogy bizonytalanságot feltételezve is megmagyarázható ez a magas hozam. Viszont ez még mindig nem veszi figyelembe, hogy mindig történhetnek olyan események, amikről nem is gondoljuk, hogy lehetséges.
Fekete hattyú kereskedési stratégia
Taleb első könyve 2007-ben jelent meg a fekete hattyú elméletéről, mely szerint a bankok és a pénzügyi piacok túlságosan alulbecsülik a váratlan események lehetőségét. Azok a modellek, melyeket a bankok és a pénzügyi piacok használnak, túlságosan egyszerűsített módon szemlélik a jövő kiszámíthatatlanságát. Nem csak azt teszik fel, hogy a kimenetek és azok valószínűségei ismertek, de sokszor élnek a normális vagy lognormális eloszlás feltételezésével is. Ezek olyan erős feltevések, amiket az eddigi megfigyeléseink se igazolnak vissza. Viszont Taleb nem csak kutató és író, hanem gyakorlott tőzsdei kereskedő is volt.
A tőzsdei kereskedésre vonatkozóan azt a következtetést vonta le, hogy érdemes felkészülni azokra az eshetőségekre, amikor valami nagyon váratlan történik, mivel ezeknek az eseményeknek a jelentőségét és valószínűségét a bankok és más pénzügyi szereplők a modellek alapján alul becsülik. Ezért ő a befektetéseit mindig úgy alakította, hogy felkészült legyen egy esetleges váratlan eseményre. Nem véletlen, hogy számára vagyonokat teremtett például a 2008-as világgazdasági válság, amire mások nem voltak kellően felkészülve. Taleb sem tudta, hogy pontosan mikor fog és miért fog egy gazdasági világválság méretű esemény bekövetkezni, de azt tudta, hogy fel kell készülni egy ilyen váratlan addig ismeretlen lehetséges eseményre is.
Ekkora különbséget tudott eredményezni az, hogy a bankok és más pénzügyi szereplők csak kockázatosnak tartották a jövőt, míg Taleb ismeretlennek.
Neszveda Gábor
Barro, R. J. (2006). Rare disasters and asset markets in the twentieth century. The Quarterly Journal of Economics, 121(3), 823-866.
Ju, N., & Miao, J. (2012). Ambiguity, learning, and asset returns. Econometrica, 80(2), 559-591.
Julliard, C., & Ghosh, A. (2012). Can rare events explain the equity premium puzzle?. The Review of Financial Studies, 25(10), 3037-3076.
Keynes, J. M. (1937). The general theory of employment. The quarterly journal of economics, 51(2), 209-223.
Knight, F. H. (1921). Risk, uncertainty and profit. New York: Hart, Schaffner and Marx.
Mehra, R., & Prescott, E. C. (1985). The equity premium: A puzzle. Journal of monetary Economics, 15(2), 145-161.
Rethinking Economics (2017): 33 theses for an economics reeformation. http://www.rethinkeconomics.org/projects/reformation/
Taleb, N. N. (2007), The Black Swan: The Impact of the Highly Improbable, Random House, ISBN 978-1400063512
Kép forrása: pixabay.com
“Az ismeretlen jövő” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Hozzászólások letiltva.