Kína és a Fed

Egy, a közelmúltban megjelent tanulmány arra keresi a választ, hogy az amerikai monetáris politikának milyen hatása van a kínai gazdaságra (Ho és szerzőtársai, 2018). A kínai gazdaság viszonylagos zártsága miatt a kérdés nem pusztán az, hogy mekkora, hanem az is, hogy egyáltalán milyen csatornákon keresztül érvényesül ez a hatás. A tanulmány eredményei alapján egy amerikai lazításnak egyértelmű tovagyűrűző hatása van Kínára. Ez azonban nem az árfolyamban vagy az FDI-ban érvényesül, hanem a külföldi forró pénzeken (hot money) keresztül. Az amerikai kamatcsökkentés eredményeként meginduló beáramlás pedig tipikusan ingatlanpiaci befektetésekben és a tőzsdén jelenik meg. Ezeken a piacokon pedig tovább erősítik a dinamikus emelkedést.

Ez azért is lényeges, mert az amerikai monetáris szigorítás nyilvánvalóan ezzel ellentétes hatást válthat ki Kínában, ahol napjainkra egyébként is jelentős egyensúlytalanságok épültek fel. A válság előtti növekedési modell elsősorban az ipari termelésen és az alulértékelt jüannak köszönhető exportteljesítményen alapult. A válság előtti években Kína folyó fizetési mérlegének többlete a GDP 10 százalékát is elérte. Ez a gazdasági, növekedési modell kockázatosnak bizonyult a válságban, amikor a külső kereslet drasztikusan visszaesett.

A 2008-2009-es válságot követően a külső kereslet zuhanásával párhuzamosan a beruházások szerepe értékelődött fel elsősorban. A beruházási ráta a válság utáni években a hasonló szinten iparosodott ázsiai országokhoz képest is kimagaslott, és tartósan 47 százalék felett alakult, ami a külső mellett a belső egyensúlytalanságok fokozódásához vezetett. Kína főként ingatlanokba, infrastuktúrába és az exportra termelő gazdasághoz szükséges eszközökbe fektetett, és a beruházások jellemzően az állami szférához kötődtek. Ahogy a befektetések megtérülési rátája sokat esett az elmúlt években, a hozzájuk kapcsolódó hitelek visszafizetése problémásabbá vált.

Ez pedig jelentős negatív hatással lehet a bankrendszerre is. Bár a kínai hatóságok makroprudenciális megfontolások alapján korlátozzák a kockázatosnak ítélt szegmensek hitelezését, ezeket a szempontokat némileg felülírta a kormányzat növekedési célja, így általánosságban is várható a hitelezési veszteségek növekedése. Mivel azonban a szabályozó hatóság a korábbi rossz tapasztalatok miatt mindenképpen el akarja kerülni a nemteljesítő hitelek felhalmozódását, rendkívül magas értékvesztést ír elő a nemteljesítővé vált hitelekre. Értelmezésük szerint ez a nemteljesítő hitelek mielőbbi kitisztítását támogatja, a valóságban azonban inkább a nemteljesítések elfedésére ösztönöz. A problémás hitelek akár évekig leplezhetőek futamidő hosszabbítással, illetve új hitellel való kiváltással. Ezek a műveletek ugyanis a legjobb vállalatok hiteleivel is viszonylag gyakran megtörténnek teljesen jogosan, így ha nincs objektív értékelés a vállalat várható jövedelmezőségéről, önmagában a hiteltörténet alapján a gyenge hitel-képességűek is jól teljesítőnek tűnhetnek.

Bár a hitelezési dinamika lényegesen lassult az elmúlt időszakban, a felépült hitelállomány így is óriási. Csak a nem pénzügyi vállalati szektor adóssága meghaladja a GDP 150 százalékát. Ebben pedig jelentős szerepe van az árnyékbankrendszernek, ami a GDP 50 százalékára rúgó hitelállományt halmozott fel, aminek valós teljesítménye bizonytalan. Számos esetben csak a hatalmas veszteségek időbeli eltolása miatt tartják életben a hiteleket folyamatos átütemezéssel. Ez azért is kiemelten fontos, mert a bankrendszer kitettsége is elsősorban azokban a szektorokban a legjelentősebb (például építőipar, ingatlanpiac), ahova a Fed kamatcsökkentés után a forrópénzek áramlottak.

Az egyes szektorok eladósodottsága és az árnyékbankrendszer mérete Kínában

A kínai egyensúlytalanságokból következő globális kockázatokat nagyban mérsékli, hogy Kína továbbra is viszonylag zárt. A legnagyobb kínai bankok külföldi kitettsége a mérlegfőösszeg arányában többnyire 5 százalék körül mozog, vagyis a direkt fertőzési hatások alacsonyak lehetnek. Ho és szerzőtársainak (2018) tanulmánya azonban éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a Fed kamatemelésének igaz közvetetten, de lehet növekedést visszafogó hatása Kínában, ami a bankrendszert is negatívan érintené.

Banai Ádám

Steven Wei Ho, Ji Zhang és Hao Zhou (2018): Hot Money and Quantitative Easing: The Spillover Effects of U.S. Monetary Policy on the Chinese Economy, Journal of Money, Credit and Banking, Vol. 50, No. 7 (October 2018)

Főoldali kép forrása: pixabay.com