A 2000-es években, és a válság óta eltelt időszakban pedig különösen megnövekedett a zombi vállalatok aránya a fejlett országokban. Bár a definíciótól jelentős mértékben függ, hogy mekkorának tekintjük aktuálisan a zombi cégek arányát, így is tény, hogy a ’90-es évek elejének 0 közeli értékéről 6-12 százalék magasságába nőtt ez az érték. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy a zombivá válás folyamata egyre kevésbé megfordítható. Azok a cégek, akiket zombinak találunk ma, 70-85 százalék valószínűséggel jövőre is azok lesznek (Banarjee és Hofmann, 2018).
Zombi cégek aránya és átlagos túlélési valószínűségük a fejlett országokban
Forrás: Banarjee és Hofmann, 2018
A zombi elnevezés talán önmagában is elég riasztó, de mielőtt tovább mennénk a következményekre, nem árt tisztázni, hogy mit is takar. Általánosan megfogalmazva azokat a cégeket nevezzük zombinak, amelyek tartósan pénzügyi gyengeséggel, bizonytalansággal néznek szembe. Ha kicsit precízebb megfogalmazást akarunk, akkor vehetjük például Banarjee és Hofmann kétféle definícióját: 1) a tágabb értelmezés szerint azok az érett vállalatok, melyeknél tartós profitabilitási hiány van, vagyis az ICR (Interest Covarage Ratio, EBIT és kamatfizetés hányadosa) kisebb mint 1 legalább három egymást követő évben, és a vállalatok minimum 10 évesek; 2) a szűkebb értelmezés szerint a tágabb értelmezésben lévő kritériumok mellett a jövőre vonatkozóan is gyenge jövedelmezési várakozásokkal rendelkező cégek, ami a tőzsdei értékelésből olvasható ki. Konkrétan a vállalatok Tobin-q rátája (a saját tőke és a kötelezettségek piaci értékének, valamint könyv szerinti értékének hányadosa) kisebb kell legyen, mint a szektor mediánja bármelyik évben.
De miért is probléma, hogy növekszik a zombi vállalatok aránya? Hiszen bármelyik vállalatnak joga van gazdaságtalanul, rosszul működni, a jó vállalatoknak meg így is, úgy is lesz tere. Ez utóbbit cáfolta friss tanulmányában az Európai Központi Bank két kutatója, Dan Andrews és Filippos Petroulakis. A 11 európai ország vállalati adatait tartalmazó mintájukon végzett becslés alapján igazolták, hogy a zombi cégeknek nyújtott hitelek nemcsak potenciális pénzügyi stabilitási kérdéseket vetnek fel, hanem kiszorítják az egészségesebb, termelékenyebb vállalatokat, akik így nem jutnak forráshoz. A zombi cégek jelenléte egyrészt gyengíti a hitelintézet hitelezési képességét, másrészt negatívan hat a hitelezett cég egész szektorának teljesítményére, így közvetve az egészséges vállalatok hitelképességét is rombolja. Az előbbi különösen igaz az egyébként is gyengébb bankok esetében. A tanulmány szerint ugyanis a zombi cégek jellemzően inkább a gyengébb bankokkal vannak hitelfelvevői kapcsolatban (Andrews és Petroulakis, 2019).
A mindenkire nézve negatív következmények ismeretében felmerül a kérdés, hogy miért nem tisztul a piac, miért nem tűnnek el a zombi cégek. Az elmúlt 30 év statisztikája szinte folyamatosan emelkedő arányt mutat ezekre a cégekre, vagyis a gazdasági ciklusokat nem követi egy „zombi-ciklus”. Banarjee és Hofmann szerint a kamatok csökkenése (amelynek normál esetben, önmagában csökkentenie kellene a zombik számát, hiszen javítja az ICR rátát) enyhítette a mérlegtisztítási nyomást a hitelezőkön, hiszen az alternatív eszközökön elérhető hozamot is csökkentették, a rossz hitelek finanszírozását is olcsóbbá tették, valamint a zombi vállalatok javulási valószínűség is növelték. Ezáltal a zombikra nehezedő átstrukturálási vagy exitelési nyomást is csökkentették. Általánosságban elmondható, hogy az alacsonyabb kamatok növelték a hitelezők kockázatvállalását, így csökkent a kockázatosnak számító zombikra nehezedő korrigálásra vonatkozó nyomás (adósságvisszafizetés, aktivitáscsökkentés, eszközeladás).
Emellett a zombi-probléma nagyságát nagyban befolyásolja az adott országra jellemző csődeljárás. Minél könnyebben tud egy hitelező hozzájutni a nem teljesítő követeléséhez, annál erőteljesebb lesz a motiváció arra, hogy az ilyen ügyleteket lezárja. Ha viszont nehézkes a felszámolás, a hitelezői jogok érvényesítése, akkor a bankok is sokkal inkább érdekeltek abban, hogy különböző átstrukturálási lépésekkel minél tovább – legalább látszólag – életben tartsanak egy-egy ügyletet, és végső soron egy-egy céget. Természetesen a banki belső folyamatok ugyancsak számítanak; nem véletlen, hogy a gyengébb bankoknál sokkal jellemzőbbek a zombi-ügyfelek. Nekik ugyanis kevésbé van meg a képességük ezeket az ügyleteket megfelelő térülés mellett lezárni.
Banai Ádám
Andrews, Dan és Filippos Petroulakis (2019): Breaking the shackles: Zombie firms, weak banks and depressed restructuring in Europe, ECB WSP No 2240, 2019. február
Banerjee, Ryan és Boris Hofmann (2018): The rise of zombie firms: causes and consequences, BIS Quarterly Review, 2018. Szeptember
Főoldali kép forrása: pixabay.com
