A harmadik Nemzetközi Modern Monetáris Elmélet (Modern Monetary Theory, MMT)[1] konferenciára 2019. szeptember 26-29 között került sor a Stony Brooks (USA) egyetemen.[2] Az egész konferencia hangulatát meghatározta, hogy a korábbi évek, évtizedek mellőzöttségével ellentétben 2019 elejétől az irányzat nagy publicitást kapott. Ennek oka, hogy Alexandra Occasio-Cortez, frissen megválasztott kongresszusi képviselő a Green New Deal (GND) javaslatában megemlítette az MMT-t, mint olyan elemzési keretet, amely alapján a program javaslatai realisztikusnak mutatkoznak. Kongresszusi szakbizottsági vitát is kezdeményezett a témában, és ennek nyomán számos monetáris döntéshozó és akadémiai tekintély mondott véleményt az MMT-ről a pénzügyi sajtóban.
Az MMT konferencián Yeva Nersisyan (Franklin & Marshall College) bemutatta Randall Wray-jel közös tanulmányukat (Nersisyan és Wray, 2019), amelyben kiszámolták egy MMT által inspirált GND költségeit az USA-ban. A program elemei között szerepel a gazdaság zöldítése, munkagarancia (Job Guarantee, JG), általános egészségügyi ellátás (Medicare for All, M4A), hallgatói adósságátvállalás, ingyenes közoktatás és óvodai ellátás. A hagyományos megközelítésen alapuló zöldítési programok átlaga a költségeket megközelítőleg 1000 milliárd USA dollárra, a GDP 5 százalékára becsülik (a táblázat első sora). Olyan neves közgazdászok, mint Paul Krugman vagy Laurence Summers szerint egy ilyen program megfizethetetlen.
Az előadó és szerzőtársa által előnyben részesített MMT megközelítés rokon Keynes megközelítésével, amelyet a How to pay for the War című művében fejtett ki. Ez a választás kézenfekvő, hiszen a zöld átmenetet ma már a legtöbben a honvédő háborúhoz hasonló erkölcsi feladatnak (moral equivalent of war) tartják. Keynes segítségül hívása ezen túlmenően kézenfekvő volt számukra, mert a megközelítése sok szempontból megelőlegezte az MMT-t. A Modern Monetáris Elmélet modern irányzatát anticipálva Keynes is felismerte, hogy egy háborús tervezést nem a minden mai tankönyvben is megtalálható költségvetési (pénzügyi) korlátra kell alapozni, mert azt is tudta, hogy egy monetáris szuverén minden árut és szolgáltatást meg tud vásárolni, amit a saját valutájában eladásra kínálnak. A háborús készülődés ezért a reál erőforrások számbavételét és mozgósítását követeli meg: a nem foglalkoztatott erőforrások foglalkoztatásba vonását és a foglalkozatottak egy részének átirányítását úgy, hogy maradjon elegendő erőforrás a fogyasztási cikkek előállítására. Ennek keretében meg kellett határozni a kényszermegtakarítások (adó, halasztott bérfizetés) és az önkéntes megtakarítások (kötvények) arányát/mértékét.
Keynes módszertanilag fontos újítása, amit erőteljesen alkalmaznak az MMT-ben is, az volt, hogy az egyes gazdaságpolitikai célok nem feltétlenül jelentenek addicionális költségeket, hanem inputjai lehetnek egymásnak, vagyis csökkenthetik egymás költségeit. Például a zöldítés költségeit csökkenti, ha a JG keretében foglalkoztatottak végzik, tehát a számukra a JG programban kifizetett bér már nem jelentkezik a zöldítés költségeként. A zöldítés költségeit az is csökkenti, hogy erőforrások szabadulnak fel, mert káros tevékenységeket szüntetnek meg.
A GND nettó erőforrásigénye a GDP százalékában
| A gazdaság zöldítése | 5 % |
| Munkagarancia | 1 % |
| M4A | -3,7 % |
| A gazdagok megadóztatása | 0 % |
| A vég nélküli háborúk befejezése | -1 % |
| Külön béradó | -2 % |
| Zöld projektek (hallgatói adósság eltörlése, ingyenes felsőoktatás, infrastruktúra és gyermekellátás) | 0 % |
| Nettó erőforrásköltség (külön béradóval): -0,7 %*
Nettó erőforrásköltség (külön béradó nélkül): 1,3 % |
|
Megjegyzés: a negatív előjel erőforrást jelent, a pozitív előjel erőforrás felhasználást
*A videóprezentációban itt téves adat szerepel
Az USA esetében specifikus, hogy kiugróan magasak a magángyógyászati kiadások az egészségügyi ellátások sajátosságai miatt. Az OECD átlagot véve alapul, változatlan ellátási színvonal mellett a GDP 3,7 százalékát elérő megtakarítás volna elérthető (a táblázat M4A sora). A becsült munkagarancia-költség a GDP további 1 százaléka. A „vég nélküli háborúk„[3] befejezése egy százalékos GDP arányos megtakarítást eredményezne. A bérjárulékok emelése (a bérek 4,6 százalékával) GDP arányosan 2 százalék forrást teremt a GND-hez, amit halasztott bérként (fogyasztásként) lehet felfogni, amelyet a jövőben nagyobb társadalombiztosítási kiadások kompenzálnának (ahogy a II. világháborúban a lakossági fogyasztást átmenetileg csökkentették, és amit a békebeli nagyobb fogyasztás kompenzált). Ennek kivetésével gyakorlatilag nulla a GND nettó erőforrásigénye (-0,7 többletet jelent). Ennek kivetése hiányában a GDP 1,3 százalékára rúgó nettó erőforrástöbblet felhasználása a szerzők szerint aligha okozna nagy inflációs nyomást.
Infláció, szövetségi kormányzati kiadások és deficit az USA-ban és az Egyesült Királyságban (%)
Infláció az USA-ban és az Egyesült Királyságban
| USA | Egyesült Királyság | |
| 1939 | -1,4 | 2,8 |
| 1940 | 0,7 | 16,8 |
| 1941 | 5,0 | 10,8 |
| 1942 | 10,9 | 7,1 |
| 1943 | 6,1 | 3,4 |
| 1944 | 1,7 | 2,7 |
| 1945 | 2,3 | 2,8 |
| 1946 | 8,3 | 3,1 |
| 1947 | 14,6 | 7,0 |
| 1948 | 8,1 | 7,7 |
| 1949 | -1,2 | 2,8 |
Forrás: Nersisyan és Wray (2019)
Az USA-ban a háborús gazdálkodásra való átállás a kezdeti magas inflációt követően 1943-45-ös évekre az áremelkedés gyorsan csökkent. Az Egyesült Királyság tapasztalata hasonló volt. A békés átállás ismét megemelte az inflációt, de azt követően megint gyorsan csökkent. Ezt segítette, hogy a kritikus időszakokban ár- és bérkorlátozásokat is alkalmaztak. További, nagyon érdekes részletekért és számítási, módszertani ötletekért az olvasót az eredeti tanulmány és a videóelőadás megtekintésére biztatjuk.
Összefoglalóan az előadó megállapította, hogy a GND a háborús erőfeszítésekhez képest összehasonlíthatatlanul kisebb forrásokat igényel. Ugyanakkor még a hadigazdasági erőfeszítések sem okoztak tartósan magas inflációt, és nem veszélyeztették a háború utáni aranykori növekedést.
Szalai Zoltán
Hivatkozások:
Nersisyan, Y. and L. R. Wray (2019): How to Pay for the Green New Deal, Levy Economics Institute of Bard College Working Paper No. 931., http://www.levyinstitute.org/pubs/wp_931.pdf
Keynes, J. M. (1940): How to Pay for the War. A radical plan for the Chancellor of the Exchequer, Harcourt, Brace & Co.; First Edition (January 1, 1940)
[1] Az MMT-t egy kétrészes blogbejegyzésben ismertettem itt.
[2] A konferencia honlapja programmal, videókkal és prezentációkkal elérhető itt.
[3] Utalás az afganisztáni, iraki és hasonló háborúkra, illetve arra, hogy az USA folyamatosan háborúban áll a világban valahol.
A szerző a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pénzügy szakán végzett. Jelenleg az MNB vezető közgazdasági elemzője, ahol 1992 óta dolgozik. A jegybankban elsősorban az európai monetáris integráció és a monetáris stratégia a szakterülete. Részt vesz az egyetemi oktatási programokban.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
