Koronavírus: milyen lehetőségei és korlátai vannak a gazdaságpolitikának?

A koronavírus terjedésével párhuzamosan elkezdtek megjelenni a gazdasági hatásokat számszerűsíteni próbáló elemzések (legutóbb például az Economist Intelligence Unit prognózisa). Immár 9 EU tagországban jelen van a fertőzés, így nem meglepő, hogy egyre több európai gazdaságpolitikai döntéshozó és közgazdász is elkezdett kiemelten foglalkozni a Kínából indult járvány gazdaságra gyakorolt hatásaival.

Ma már kevesen vonják kétségbe, hogy a gazdasági hatások érdemiek lesznek (visszaeső turizmus, leálló üzemek, elhalasztott rendezvények, bezárt iskolák miatt a munkából kieső munkaerő, kereskedelmi forgalom visszaesése, üres szupermarketek, kínai beszállítások elmaradása, Kínába irányuló export visszaesése stb.), a nagyságrend azonban alapvetően azon múlik majd, hogy mikor sikerül megállítani a vírus terjedését. A legjelentősebb gazdaságpolitikai reakciót természetesen Kínában lehetett látni, ahol már több monetáris élénkítésre is sor került, elsősorban azért, mert az egészségügyi krízis miatt a korábbi 6 százalék körüli növekedésnél már 1,5-2 százalékponttal alacsonyabb bővülést várnak az elemzők 2020 első negyedévére (és vannak ennél sokkal pesszimistább hangok is). A kínai jegybank a kedvezőtlen gazdasági folyamatok ellensúlyozása érdekében január óta több alkalommal is likviditásbővítő intézkedést eszközölt, csökkentette a bankok kötelező tartalékrátáját, valamint mérsékelte a középtávú jegybanki hitelek (MLF) kamatlábát, a múlt héten pedig speciális intézkedést vezetett be a koronavírus terjedésének lassítása érdekében: a régi érméket, bankjegyeket fertőtlenítik, az emiatt ideiglenesen kieső készpénzt pedig új bankjegyek előállításával pótolják.

A gazdasági hatásokra vonatkozó prognózisokban természetesen nagy a bizonytalanság. Paolo Gentiloni, az Európai Bizottság gazdasági biztosa egyenesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a koronavírus egyedi jellege miatt jelenleg nem lehet komolyan vehető, kvantitatív előrejelzést készíteni a gazdasági hatásokról – azt azonban ő is hangsúlyozta, hogy míg a 2000-es évek elején kirobbant SARS vírus idejében Kína részesedése a globális GDP-ből 4 százalék volt, jelenleg 18 százalék. Mindez azt is magyarázza, hogy úgy fest, Brüsszel is megengedőbb lesz a járvány által érintett országok esetén a fiskális szabályok tekintetében – ami már magában is egyfajta gazdaságpolitikai lépés.

Olivier Blanchard, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori vezető közgazdásza egy hosszabb twitter-bejegyzésben 6 pontban foglalta össze, hogy mit kell figyelembe venni a gazdaságpolitikai válaszok kialakításánál.

1. A koronavírussal kapcsolatos intézkedések a gazdasági szervezetek és tevékenység magját fogják érinteni, azaz a munkamegosztást („division of labour”).
2. Arra kell felkészülni, hogy mindaddig, ameddig nem jelenik meg hatásos ellenszer, vakcina, a fertőzési gócok száma emelkedni fog, ami karanténokat, határlezárásokat és a gazdasági kapcsolatok megbomlását hozza majd magával („disruption of economic relations”).
3. Mivel a járvány kezelése és kordában tartása nehézkes, annak ellenére drasztikus gazdasági hatással lehet számolni, hogy a fertőzés és a halál kockázata alacsony.
4. A fiskális politika lehetősége korlátozott a gazdasági aktivitás fokozásában, ha annak oka az üzemek leállása, a beszállítási láncok felbomlása. A költségvetés ugyanakkor érdemi segítséget tud nyújtani a vírus elleni küzdelem finanszírozásában, a szükséges egészségügyi dolgozók felvételében, az orvosi műszerek gyártóinak támogatásában.
5. Amennyiben „pánik” alakul ki, és az érdemi keresletcsökkenést okoz, a fiskális élénkítésnek lehet pozitív hatása a gazdasági aktivitás fenntartásában.
6. A monetáris politikának ugyancsak lehet szerepe a kereslet támogatásában, valamint a jegybank segítheti a pénzügyi szektort abban is, hogy a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók a kínálati vagy keresleti problémák miatt bajba került vállalatok rendelkezésére álljanak.

A fentiek alapján a járvány jelen fázisában a gazdaságpolitikai mozgástér elég korlátozott, így nem meglepő, hogy Blanchard szerint a gazdasági költségek érdemiek lehetnek akkor is, ha az egészségügyi hatások limitáltak lesznek. „A konvencionális monetáris és fikális lépések nem sokat segítenek Kínán, ezek ugyanis a keresletre hatnak, a probléma pedig most a kínálati oldalon van. Ha a munkások nem mennek dolgozni, a cégek pedig nem kapják meg a szükséges alkatrészeket, a magasabb kereslet nem fog segíteni. (…) A probléma az ellátási láncok felbomlása” – fogalmaz a közgazdász, aki szerint a likviditásnyújtás megfelelő válasz lehet jelen helyzetben Kínában.

Egyelőre minden jel arra utal, hogy jelentős reálgazdasági következményekre kell felkészülni, amit csak tetézhet a piaci hangulat romlásából és a kockázatviselő hajlandóság esetleges csökkenéséből adódó hatás. Mindez jó eséllyel a kelet-közép-európai régió és Magyarország gazdasági kilátásait sem hagyja majd érintetlenül.

Kolozsi Pál Péter

Főoldali kép forrása: pixabay.com