A korlátozott racionalitás közgazdasági következményeit elemző viselkedési közgazdaságtan (behavioral economics) egyre inkább tért hódít, és amint azt előző blogbejegyzésemben tárgyaltam, mostanra jelentős mennyiségű empirikus kutatás támasztja alá, hogy ennek a megközelítésnek a makroökonómiában is van létjogosultsága. Ebben a bejegyzésben a teljesség igénye nélkül ismertetnék néhány érdekes viselkedési makroökonómiai modellt.
Gabaix (2019) azt vizsgálja, hogy miként módosulnak a standard háromegyenletes (dinamikus IS-görbe, új-keynesi Phillips-görbe, monetáris politikai kamatszabály) új-keynesi modell implikáció, ha elvetjük a teljes racionalitás feltevését. Gabaix modelljében a gazdasági szereplők ismerik az őket körülvevő gazdasági környezet tulajdonságait, és ezeket felhasználják a várakozásaik kialakítása során, de a döntési horizontjukon kisebb szubjektív súlyt rendelnek a jövőbeli eseményekhez, mint az optimális volna. Tehát egyfajta gazdasági „rövidlátással” jellemezhető a gazdasági szereplők viselkedése.
Ennek a feltevésnek fontos implikációi vannak:
- A fiskális politika jóval hatásosabb, mint racionális várakozások mellett.
- Racionális várakozások mellett, ha a monetáris politikai kamatszabályában az inflációs tagnak nem elég nagy a súlya, akkor az többszörös egyensúlyhoz és instabilitáshoz vezet. Gabaix viselkedési modelljében ez nem fordul elő.
- Ebben a viselkedési makroökonómiai modellben a gazdaság könnyen „beleragad” a likviditási csapda generálta recesszióba,
- de a likviditási csapdának kisebb a társadalmi költsége, mint racionális várakozások mellett.
A viselkedési makroökonómia kutatások egy jelentős része azt vizsgálja, hogy mik a következményei annak, ha a gazdasági szereplők várakozásai heterogének. Branch és McGough (2009, 2010) az elsők között voltak, akik egy standard új-keynesi modell keretei kötött vizsgálták, hogy mik a következményei annak, ha a racionálisan várakozások mellett megjelennek olyan gazdasági szereplők is, akik valamilyen korlátozottan racionális, adaptív vagy extrapolatív séma alapján képzik a várakozásaikat. Eredményeik szerint ennek a módosított új-keynesi modellnek jelentős mértékben megváltoznak a stabilitási tulajdonságai, és még olyan esetekben is képes volt a modell nagyon bonyolult dinamikákat produkálni, amelyekben racionális várakozások mellett konvergált volna egy egyértelmű stabil állapothoz.
De Grauwe (2012) könyve egy másik jelentős megalapozása ennek a kutatási területnek. A szerző szintén azt vizsgálja, hogy mik a következményei a racionális várakozások elvetésének a standard háromegyenletes új keynesi modellben. Brock és Hommes (1997) nyomán felteszi, hogy a gazdasági szereplők kétféle várakozási sémát követnek, és ezeknek a sémáknak a populáción belüli részaránya folyamatosan változik attól függően, hogy adott időszakban melyik produkált jobb előrejelzéseket. Az egyik séma szerint a gazdasági szereplők inflációs és output várakozásai egyszerűen a múltbeli értékek extrapolálásán alapulnak. A másik séma szofisztikáltabb: azon alapul, hogy az ezt alkalmazó gazdasági szereplők megértik, hogy a monetáris politika az infláció és a kibocsátási rés stabilizálására törekszik, ezért az inflációs várakozásaik megegyeznek a jegybank inflációs céljával, az output várakozásaik pedig konzisztensek a zárt kibocsátási réssel.
Fontos különbség a két várakozási séma között, hogy ha a szofisztikált várakozási séma a domináns, akkor az stabilizálja a gazdaságot, ezzel szemben, ha az extrapolálók vannak többségben, az destabilizálja a gazdaságot, eltéríti az inflációt a jegybanki céltól, illetve recesszióba vagy túlfűtött állapotba tereli a gazdaságot.
A szerző szimulációi megmutatják, hogy a gazdaság hajlamos rá, hogy az extrapolálók kerüljenek többségbe és ezáltal a gazdaság tartósan eltérüljön az optimális helyzetétől, ezt hívja buborékállapotnak. Ennek az oka a következő: ha bármilyen kezdeti sokk hatására az extrapolálók száma növekszik, akkor az destabilizálja a gazdaságot, viszont akkor a szofisztikált előrejelzés kevésbé lesz sikeres, hiszen az éppen a stabilitásban bízik, ebből adódóan viszont tovább nő az extrapolálók aránya, és így tovább. Ennek az önmegerősítő folyamatnak az eredményeként az extrapoláló várakozás teljesen kiszoríthatja a szofisztikáltat és a gazdaság tartósan buborékállapotba kerül.
A fenti eredmények segítségével a gazdasági ciklusok két olyan tulajdonsága könnyen megmagyarázható, amikkel a hagyományos racionális várakozásos modellek csak nehézkesen kerülnek összhangba: a legtöbb makroökonómia idősor nagyon perzisztens, továbbá a változók eloszlása nem-normális – az extrém események ugyan ritkák, de jóval gyakoribbak, mint azt a normális eloszlás alapján várnánk. Racionális várakozások mellett mindez nem magyarázható endogén módon, az exogén sokkokról, kell feltenni, hogy perzisztensek és nem normálisak, de ez lényegében a beismerése annak, hogy nem tudják az említett jelenségeknek az okát. Ezzel szemben De Grauwe modelljében átmeneti és normális eloszlású sokkok képesek tartós és adott esetben extrém nagyságú gazdasági kilengéseket indukálni, ami egyszerűen magyarázza a perzisztenciát és a nem-normális eloszlásokat.
Érdekes, hogy pusztán a várakozásokra vonatkozó feltevések megváltoztatása alapvetően befolyásolják a modellek gazdaságpolitikai következtetéseit. Racionális várakozások mellett a standard háromegyenletes új-keynesi modellnek fontos implikációja az úgynevezett divine coincidence elv. Eszerint az infláció stabilizációja egyben biztosítja a jóléti szempontból releváns kibocsátási rés stabilizációját. Ezzel összhangban van GalÍ (2015) 4. fejezetében közölt szimulációs gyakorlat, ahol a szerző azt vizsgálja, hogy racionális várakozások mellett jóléti szempontból melyik monetáris politikai kamatszabály a legjobb. A szimulációk szerint a legjobb eredményt az a kamatszabály adja, ami agresszív módon kizárólag csak az inflációra reagál, és a kibocsátási rést negligálja. Érdekes módon – a divine coincidence elvvel összhangban – ez a szabály az infláció mellett még a kibocsátási rést is jobban stabilizálja, mint az olyan szabályok, amelyek expliciten reagálnak a kibocsátási résre.
De Grauwe modelljében a fenti eredmény már nem érvényes pusztán azért, mert a várakozások nem racionálisak. Az ebben a modellben is igaz, hogy a stabil inflációs várakozások hozzájárulnak a reálgazdaság stabilitásához is. Viszont, ha a monetáris politika csak az inflációra és az inflációs várakozások fókuszál, akkor annak nem kívánt „mellékhatásai” lesznek: mivel a kibocsátási résre vonatkozó várakozásokat alakításban is szerepet játszhat az extrapoláció, megvan az esély arra, hogy az extrapoláció túlsúlyba kerül és buborékgazdaság alakul ki, vagyis az infláció állapotától függetlenül a reálgazdaság túlfűtötté válik, vagy súlyos recesszióba kerül.
Galí modelljében minél nagyobb a relatív súlya az inflációnak a kamatszabályban, annál stabilabb a gazdaság. Nem racionális várakozások mellett nincs ilyen monoton összefüggés: egy ideig növeli a jólétet, ha egyre nagyobb az infláció relatív súlya a kamatszabályban, de egy bizonyos ponton túl ez már kezd károssá válni. Ugyanis, ha a kamat nem reagál eléggé a kibocsátási résre, akkor az növeli a buborékok kialakulásának a valószínűségét és a reálgazdaság instabilabbá válik. Mivel a kibocsátási rés az inflációra is hat, végső soron az infláció is instabilabbá válik, annak ellenére, hogy a kamat agresszívan reagál rá. A fenti eredmény összhangban van a gazdaságpolitikai gondolkozás válság óta tapasztalható elmozdulásával: bár továbbra is az inflációs célkövetés a monetáris politika vezető paradigmája, azt ma sokkal rugalmasabb keretek között képzelik el, mint 2008 előtt.
De Grauwe (2012) valamint De Grauwe és Ji (2019) több más érdekes alkalmazását is prezentálják a fenti modellnek. Megmutatják többek között, hogy a heterogén várakozások miként vezetnek ahhoz, hogy a pénzügyi szektor felerősíti a gazdasági fluktuációt. Magyarázatot adnak arra is, hogy miért összehangoltak a konjuktúraciklusai még olyan országoknak is, amik között gyenge a kereskedelmi kapcsolat.
Goy és szerzőtársai (2018) az előretekintő iránymutatást, mint monetáris politikai eszközt elemzik viselkedési makroökonómiai modelljükkel. A modellben kétféle, egymással versengő várakozás van: a naiv, extrapoláló várakozás, és a jegybanki előrejelzésen alapuló. Hasonlóan az eddigiekhez, a kétfajta várakozás súlyát a várakozási módok sikeressége határozza meg. A jegybank hitelessége nyilván azzal mérhető, hogy mekkora a részaránya azoknak, akik elfogadják a jegybank előrejelzését. A modellbeli jegybank előrejelzése egy VAR modellen alapul, ami abban a tekintetben félrespecifikált, hogy nem veszi figyelembe a várakozástípusok súlyának időbeli változását. A szerzők kétféle előretekintő iránymutatás különböztetnek meg:
- Delphoi iránymutatás: amikor a jegybank publikálja a saját előrejelzését
- Odüsszeuszi iránymutatás: amikor a jegybank elkötelezi magát egy jövőbeli kamatpálya mellett.
Nem meglepő módon az előretekintő iránymutatás sikerességét nagyban meghatározza, hogy mennyire hiteles a jegybank. A szerzők megmutatják, hogy mindkét fajta iránymutatás elősegítheti, hogy a gazdaság kikerüljön egy likviditási csapdából, de az odüsszeuszi iránymutatás hatékonyabb ebben. Viszont a hátránya az, hogy ex post növeli a gazdaság volatilitását.
Szimulációk segítségével a szerzők megmutatják, hogy előretekintő iránymutatás nélkül 28,8 százalék a valószínűsége, hogy a gazdaság likviditási csapdába és deflációs spirálba kerül. Ezzel szemben delphoi-i iránymutatás mellett ez lecsökken 14,5 százalékra, odüsszeuszi iránymutatás mellett pedig 10,8 százalékra. Ha mindkettőt alkalmazzák, némileg meglepő módon a likviditási csapda valószínűsége 12,1 százalék.
A heterogén, változó súlyú várakozások egy másik megközelítése az úgynevezett társadalmi tanulás (social learning). Ezekben a modellekben egy evolúciós algoritmus szerint változik az egyes várakozástípusok súlya a populáción belül. Az algoritmusban szerepe van a mutációk megjelenésének, az imitációnak és a sikerességnek. Ezt a megközelítést alkalmazzák Arifovic és szerzőtársai (2018) a likviditási csapda tanulmányozására. A várakozások speciális kezelésétől eltekintve ők is egy standard új-keynesi modellt használnak. Racionális várakozások esetén a modellnek van egy normál egyensúlya, és egy olyan, amiben a gazdaság likviditási csapdába kerül. Viszont az utóbbi egyensúly nem stabil, ami csökkenti a jelentőségét. A szerzők viszont megmutatják, hogy a likviditási csapda reális veszély, mivel társadalmi tanulás esetén reális esélye van, hogy a pesszimista várakozások annyira elterjednek a populációban, hogy a gazdaság tartósan benne ragad a likviditási csapdában.
Eusebi és Preston (2018) valamint Hommes (2018) írásaiban további példák találhatók arra, hogy milyen makroökonómiai és gazdaságpolitikai implikációi vannak a racionális várakozások elhagyásának.
A fentiekben tárgyalt modellek közös jellemzője, hogy a racionális várakozásokkal szemben alternatívaként állított várakozási sémák bár intuitívan plauzibilisnek tűnnek, meglehetősen ad hoc, önkényes módon lettek meghatározva. Ugyanakkor, ahogy ezt az előző bejegyzésben is tárgyaltam, mostanra olyan mennyiségű empirikus kutatási eredmény született a gazdasági várakozások alakulásáról, hogy azokra már fel lehet építeni a várakozásoknak egy eléggé általános és plauzibilis elméletét. Bordalo és szerzőtársai (2016) tanulmányukban egy éppen ilyen elméletet prezentálnak, amit diagnosztikus várakozásoknak neveznek. Ez a várakozásoknak egy a korlátozott racionalitáson alapuló elmélete, ami figyelembe veszi a gazdasági szereplők kognitív korlátait, de azt is feltételezi, hogy a várakozásokat nem teljesen naiv és mechanikus módon alakítják: az elmélet szerint a gazdasági szereplők sok információt használnak fel a várakozásaikhoz, de hajlamosak a kockázatokat alulbecsülni. Egy korábbi bejegyzésemben azt elemeztem, hogy a pénzügyi szektort is magukban foglaló makroökonómiai modelleknek bántó hiányossága az, hogy nem képesek megfelelően megjeleníteni pénzügyi ciklusokat. Bordalo és szerzőtársai (2018) írása jelentős előrelépés ebben a kérdésben: a pénzügyi ciklusoknak egy a diagnosztikus várakozásokon alapuló modelljét prezentálják.
Világi Balázs
A bejegyzés első része itt olvasható. A cikksorozat következő része elérhető itt.
Hivatkozások
Arifovic, J., S. Schmitt-Grohé és M. Uribe (2018). Learning to Live in a Liquidity Trap, Journal of Economic Dynamics & Control, 89, 120-136.
Bordalo, P., K.B. Coffman, N., Gennaioli és A. Shleifer (2016). Stereotypes, Quarterly Journal of Economics, 131(4), 1753-94.
Bordalo, P., N., Gennaioli és A. Shleifer (2018). Diagnostic Expectations and Credit Cycles, Journal of Finance, 73(1), 199-227.
Branch, W.A. és McGough, B. (2009). A New Keynesian model with heterogeneous expectations, Journal of Economic Dynamics and Control, 33(5), 1036-051.
Branch, W.A. és McGough, B. (2010). Dynamic predictor selection in a New Keynesian model with heterogeneous expectations, Journal of Economic Dynamics and Control, 34(8), 1492-1508.
Brock, W. A. és C.H. Hommes (1997). A rational route to randomness, Econometrica, 65, 1059-1095.
De Grauwe, P. (2012). Lectures on Behavioral Macroeconomics, Princeton University Press.
De Grauwe, P. és Y. Ji (2019). Behavioural Macroeconomics: Theory and Policy, Oxford University Press.
Eusepi, S. és B. Preston (2018). The Science of Monetary Policy: An Imperfect Knowledge Perspective, Journal of Economic Literature, 56(1), 3-59.
Galí, J. (2015). Monetary Policy, Inflation, and the Business Cycle: An Introduction to the New Keynesian Framework and Its Applications, Princeton University Press.
Gabaix, X. (2019). A Behavioral New Keynesian Model, NBER Working Paper 22954.
Gennaioli, N. és A. Shleifer (2010). What Comes to Mind, Quarterly Journal of Economics, 125(4), 1399-433.
Goy, G., C. Hommes, C. és K. Mavromatis (2018). Forward Guidance and the Role of Central Bank Credibility under Heterogeneous Beliefs, Cendef working paper, University of Amsterdam.
Hommes, C. (2018). Behavioral and Experimental Macroeconomics and Policy Analysis: A Complex System Approach, ECB Working Paper, No. 2201.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
“Makroökönómia a válság után: viselkedési makroökonómia (2. rész)” bejegyzéshez egy hozzászólás
Hozzászólások letiltva.