Az inflációs várakozások jelentősége
Az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment át a jegybankok kommunikációja: a világ vezető jegybankárai igyekeznek minél pontosabban elmagyarázni egy-egy döntésük hátterét, ezzel is erősítve a bank hitelességét és kiszámíthatóságát.
A globálisan meghatározó jegybankok jelentős része (így például a Fed és az EKB) az inflációs célkövetés különböző változatait követik a stratégiájukban. Rendkívül leegyszerűsítve ezen rendszerek úgy működnek, hogy ha a döntéshozó úgy látja, hogy az infláció a jövőben releváns időhorizonton a cél fölé emelkedne, akkor kamatot emel, ha az infláció a cél alá süllyedne, akkor pedig kamatot csökkent. Ezzel párhuzamosan a monetáris politika a várakozások menedzselésén, és különösen az inflációs várakozások horgonyzásán keresztül is kíván hatni a jelen- és jövőbeli gazdasági folyamatokra.[1]
De mi a helyzet akkor, ha a döntéshozó úgy látja, hogy:
- a jövőben az infláció tartósan a cél alatt alakulna, ha nem csökkentene kamatot,
- viszont a kamatok már elérték az alsó korlátjukat, így a kamatvágás már nem opció?
Ebben az esetben különösen felértékelődik a jegybanki kommunikációs csatorna jelentősége.
Hogyan lehet befolyásolni a háztartások inflációs várakozásait?
Coibion, Gorodnichenko és Weber 2019-es tanulmányukban azt vizsgálták egy nagy, 20 ezer feletti választ tartalmazó, reprezentatív mintás kísérletben, hogyan lehetséges a háztartások inflációs várakozásait befolyásolni. 2018 május-júniusban egy online kérdőív segítségével felmérték az egy évre előretekintő inflációs várakozásokat és a Fed inflációs céljával kapcsolatos ismereteket. Az inflációs várakozások átlaga 2,5 százalék volt, miközben az aktuális infláció 2,3 százalékon állt. Az inflációs céllal kapcsolatban a válaszadók kb. 20 százaléka választotta a helyes, 2 százalékos választ, és mintegy 40 százalékuk szerint a Fed inflációs célja 10 százalékos vagy annál magasabb.
Ezután véletlenszerűen 9 csoportba osztották a válaszadókat, és 8 csoportnak különböző információkat adtak (például az elmúlt egy év átlagos inflációjának értékét, a munkanélküliség aktuális értékét, a legfrissebb FOMC közleményt, egy cikket a USA Today napilapból), azzal a céllal, hogy megmérjék ezeknek az inflációs várakozásokra gyakorolt hatását. A kilencedik csoport nem kapott plusz információt, ők voltak a kontroll csoport. A felmérést megismételték 3 és 6 hónappal később, hogy követni tudják a kommunikációs hatás perzisztenciáját. Számos rendkívül érdekes eredményt kaptak, melyekből a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány.
- Akik megkapták az aktuális infláció értékét (2,3 százalék) vagy a Fed 2 százalékos inflációs célját vagy az FOMC 1,9 százalékos előrejelzését, átlagosan 1-1,1 százalékponttal csökkentették saját inflációs várakozásukat a kontrollcsoporthoz képest. Ez a különbség 3 hónappal később is kimutatható volt, azonban 6 hónappal később már nem.
- Akik a USA Today egyik cikkét kapták meg, mindösszesen fél százalékponttal csökkentették az inflációs várakozásukat.
- Akik megkapták a teljes FOMC közleményt, átlagosan 1,2 százalékponttal csökkentették saját előrejelzésüket a kontrollcsoporthoz képest, bár ez a hatás 3 hónappal később már nem volt szignifikáns. Fontos megjegyezni, hogy az FOMC közlemény nyelvezete meglehetősen szakmai, és így nehezebben érthető, mint egy újságcikk.
- A plusz információ hatására a nők nagyobb (két-háromszor akkora) mértékben változtatták meg a jövőbeli inflációról alkotott képüket, mint a férfiak.
- A közepes jövedelmi helyzetű válaszadók szignifikánsan erősebben reagáltak az információra, mint az alsó vagy felső jövedelmi kategóriába tartozók.
- Rendkívül meglepő módon, azok, akik vagy az alsó jövedelmi osztályba tartoznak, vagy legfeljebb középiskolai végzettségük van, nem reagáltak szignifikánsan az újságcikk formájában közölt információkra.
A fenti eredmények alapján úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy a jegybank sikeresen befolyásolja a háztartások várakozásait, szükséges lehet az információk folyamatos közlése, lehetőleg egyszerű formában (1. és 3. pont), illetve a célközönség demográfiai és anyagi viszonyait (4., 5. és 6. pont) figyelembe vevő kommunikáció a megfelelő csatornán (2. pont) keresztül.
Utóbbi gondolat kapcsán a cikk szerzői megemlítik, hogy a Jamaikai Központi Bank videoklipekkel is kommunikálja az inflációs célkövetési rendszer lényegét, így a bejegyzés címének megfelelően álljon itt egy könnyedebb YouTube videó:
Gánics Gergely
Hivatkozások:
Coibion, O., Gorodnichenko, Y., és M. Weber (2019). Monetary Policy Communications and their Effects on Household Inflation Expectations, NBER Working Paper No. 25482
Galí, J. (2015). Monetary Policy, Inflation, and the Business Cycle: An Introduction to the New Keynesian Framework and Its Applications, Princeton University Press (2. kiadás)
[1] Lásd például az új-keynesi modellkeretet Galí (2015)-ben.
