Inflációs várakozások befolyásolása: közlemények vagy videoklipek?

Az inflációs várakozások jelentősége

Az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment át a jegybankok kommunikációja: a világ vezető jegybankárai igyekeznek minél pontosabban elmagyarázni egy-egy döntésük hátterét, ezzel is erősítve a bank hitelességét és kiszámíthatóságát.

A globálisan meghatározó jegybankok jelentős része (így például a Fed és az EKB) az inflációs célkövetés különböző változatait követik a stratégiájukban. Rendkívül leegyszerűsítve ezen rendszerek úgy működnek, hogy ha a döntéshozó úgy látja, hogy az infláció a jövőben releváns időhorizonton a cél fölé emelkedne, akkor kamatot emel, ha az infláció a cél alá süllyedne, akkor pedig kamatot csökkent. Ezzel párhuzamosan a monetáris politika a várakozások menedzselésén, és különösen az inflációs várakozások horgonyzásán keresztül is kíván hatni a jelen- és jövőbeli gazdasági folyamatokra.[1]

De mi a helyzet akkor, ha a döntéshozó úgy látja, hogy:

  1. a jövőben az infláció tartósan a cél alatt alakulna, ha nem csökkentene kamatot,
  2. viszont a kamatok már elérték az alsó korlátjukat, így a kamatvágás már nem opció?

Ebben az esetben különösen felértékelődik a jegybanki kommunikációs csatorna jelentősége.

Hogyan lehet befolyásolni a háztartások inflációs várakozásait?

Coibion, Gorodnichenko és Weber 2019-es tanulmányukban azt vizsgálták egy nagy, 20 ezer feletti választ tartalmazó, reprezentatív mintás kísérletben, hogyan lehetséges a háztartások inflációs várakozásait befolyásolni. 2018 május-júniusban egy online kérdőív segítségével felmérték az egy évre előretekintő inflációs várakozásokat és a Fed inflációs céljával kapcsolatos ismereteket. Az inflációs várakozások átlaga 2,5 százalék volt, miközben az aktuális infláció 2,3 százalékon állt. Az inflációs céllal kapcsolatban a válaszadók kb. 20 százaléka választotta a helyes, 2 százalékos választ, és mintegy 40 százalékuk szerint a Fed inflációs célja 10 százalékos vagy annál magasabb.

Ezután véletlenszerűen 9 csoportba osztották a válaszadókat, és 8 csoportnak különböző információkat adtak (például az elmúlt egy év átlagos inflációjának értékét, a munkanélküliség aktuális értékét, a legfrissebb FOMC közleményt, egy cikket a USA Today napilapból), azzal a céllal, hogy megmérjék ezeknek az inflációs várakozásokra gyakorolt hatását. A kilencedik csoport nem kapott plusz információt, ők voltak a kontroll csoport. A felmérést megismételték 3 és 6 hónappal később, hogy követni tudják a kommunikációs hatás perzisztenciáját. Számos rendkívül érdekes eredményt kaptak, melyekből a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány.

  1. Akik megkapták az aktuális infláció értékét (2,3 százalék) vagy a Fed 2 százalékos inflációs célját vagy az FOMC 1,9 százalékos előrejelzését, átlagosan 1-1,1 százalékponttal csökkentették saját inflációs várakozásukat a kontrollcsoporthoz képest. Ez a különbség 3 hónappal később is kimutatható volt, azonban 6 hónappal később már nem.
  2. Akik a USA Today egyik cikkét kapták meg, mindösszesen fél százalékponttal csökkentették az inflációs várakozásukat.
  3. Akik megkapták a teljes FOMC közleményt, átlagosan 1,2 százalékponttal csökkentették saját előrejelzésüket a kontrollcsoporthoz képest, bár ez a hatás 3 hónappal később már nem volt szignifikáns. Fontos megjegyezni, hogy az FOMC közlemény nyelvezete meglehetősen szakmai, és így nehezebben érthető, mint egy újságcikk.
  4. A plusz információ hatására a nők nagyobb (két-háromszor akkora) mértékben változtatták meg a jövőbeli inflációról alkotott képüket, mint a férfiak.
  5. A közepes jövedelmi helyzetű válaszadók szignifikánsan erősebben reagáltak az információra, mint az alsó vagy felső jövedelmi kategóriába tartozók.
  6. Rendkívül meglepő módon, azok, akik vagy az alsó jövedelmi osztályba tartoznak, vagy legfeljebb középiskolai végzettségük van, nem reagáltak szignifikánsan az újságcikk formájában közölt információkra.

A fenti eredmények alapján úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy a jegybank sikeresen befolyásolja a háztartások várakozásait, szükséges lehet az információk folyamatos közlése, lehetőleg egyszerű formában (1. és 3. pont), illetve a célközönség demográfiai és anyagi viszonyait (4., 5. és 6. pont) figyelembe vevő kommunikáció a megfelelő csatornán (2. pont) keresztül.

Utóbbi gondolat kapcsán a cikk szerzői megemlítik, hogy a Jamaikai Központi Bank videoklipekkel is kommunikálja az inflációs célkövetési rendszer lényegét, így a bejegyzés címének megfelelően álljon itt egy könnyedebb YouTube videó:

Gánics Gergely


Hivatkozások:

Coibion, O., Gorodnichenko, Y., és M. Weber (2019). Monetary Policy Communications and their Effects on Household Inflation Expectations, NBER Working Paper No. 25482

Galí, J. (2015). Monetary Policy, Inflation, and the Business Cycle: An Introduction to the New Keynesian Framework and Its Applications, Princeton University Press (2. kiadás)


[1] Lásd például az új-keynesi modellkeretet Galí (2015)-ben.