Az egyik legrégebbi kérdés a tőzsdei piacok kapcsán, hogy az irracionális befektetőknek van-e jelentőségük a piaci ár kialakulásában? Az általános érvelés szerint ez nem lehetséges, hiszen az irracionális befektetők folyamatosan veszítenek a vagyonukból a hibáik miatt, ami végül ahhoz vezet, hogy eltűnnek a piacról.
Ezzel szemben szintén általános vélekedés és sok megfigyelés támasztja alá, hogy óriási hatása lehet a nem professzionális vagy kifejezetten irracionális befektetőknek a tőzsdei árakra. A közhangulat vagy az aktuális érzelmek is jól magyarázzák a tőzsdei árfolyamváltozások egy részét. A kisbefektetőknek is van egy jellegzetes kereskedési hibája, ami az árakban is megjelenhet. De akkor hol hibázhat az az érvelés, ami szerint az irracionális befektetők hatásának elhanyagolhatónak kellene lennie?
Az elméleti kutatások szerint van egy egyértelmű eset, amikor az irracionális befektetők nem hogy komoly hatással tudnak lenni az árakra, de akár még sikeresek is tudnak lenni a racionális befektetők között (például De Long és szerzőtársai, 1988; Kogan és szerzőtársai, 2006; Borovička, 2020). Ez az az eset, amikor az irracionális befektetők optimisták, vagyis amikor a pozitív események valószínűségét túlbecsülik, míg a negatív események valószínűségét alulbecsülik. Ráadásul ez a viselkedés jellemző is az emberekre (Weinstein, 1980).
De miért is lehetnek olyan sikeresek az optimista befektetők? A bonyolult egyensúlyi modellekben az az egyszerű mechanizmus jelenik meg, hogy az optimista befektető jobbnak látja a kockázatos befektetéseket, mint azok valójában, aminek hatására többet és magasabb áron is hajlandó ezekből vásárolni. Egyszerűen azért, mert a pozitív kimenetelek valószínűségét nagyobbnak látja a valóságosnál, és így jobbnak értékeli adott kockázatkerülési paraméter mellett is. Viszont a racionális befektetők „csak” kockázatkerülők, így ők csak egy magas elvárt hozam mellett hajlandók befektetni a kockázatos termékekbe. Ezáltal kialakul egy egyensúly, amiben az optimisták a racionálisokhoz képest magasabb áron fektetnek be a kockázatos termékekbe, de ezeknek még mindig magas az elvárt hozamuk a kockázatuk miatt. Ezáltal az optimisták magasabb hozamot tudnak realizálni. Ez pedig azt jelenti, hogy nem tűnnek el a piacról, sőt sikeresek is tudnak lenni. Fontos feltétele az előző gondolatmenetnek, hogy optimizmusuk ne legyen „túl nagy”, mivel akkor már olyan magas áron is vásárolnának, hogy az sosem térülne meg. Összességében azonban elmondható, hogy egy egészséges optimizmus a tőzsdei kereskedésben is hasznos lehet.
Természetesen ez csak egy eset, ami nem biztos, hogy pont így valósul meg a tőzsdéken. Viszont a példa jól rámutat, hogy tisztán elméleti keretek között sem vethető el, hogy az irracionális befektetőknek komoly szerepük lehet a tőzsdei árfolyamok alakításában.
Neszveda Gábor
Hivatkozások:
Borovička, J. (2020). Survival and long-run dynamics with heterogeneous beliefs under recursive preferences. Journal of Political Economy, 128(1), 206-251.
De Long, J. B., Shleifer, A., Summers, L. H., & Waldmann, R. J. (1988). The survival of noise traders in financial markets (No. w2715). National Bureau of Economic Research.
Kogan, L., Ross, S. A., Wang, J., & Westerfield, M. M. (2006). The price impact and survival of irrational traders. Journal of Finance, 61(1), 195-229.
Weinstein, N. D. (1980). Unrealistic optimism about future life events. Journal of Personality and Social Psychology, 39(5), 806.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
