Az egyik érv szerint többet érnek rá az emberek, többet vannak otthon, tehát meg fog növekedni a születések száma. Ezzel szemben egy másik érv szerint az emberek elhalasztják a babaprojektet, mert tartanak a vírustól és a válságtól. Mire következtethetünk a történelmet vizsgálva?
Járvány és gyermekvállalás
Először is nézzük meg a tapasztalatokat más járványok idejéből. Három példát ragadunk ki, ezeket súlyosságuk (fertőzöttségi ráta, halálozási ráta) alapján növekvően sorba rendezve:
- Japán rubeola járványok: A közelmúltban Japánban három rubeola járvány is volt (2004, 2012-14, és 2018-2020). A 2012-2014-es járványt vizsgálva, Mizumoto és Chowell azt találta, hogy a leginkább érintett területeken a járvány és “rubeola” Google keresések tetőzése után 9-13 hónappal esett a születések száma, de ez később visszapattant. A rubeola fertőzöttek száma kicsi volt, így nem gondolják, hogy vetélések okozták az átmeneti esést, sokkal inkább a babaprojekt tudatos halasztása.
- SARS 2003: Hong Kongban 9 hónappal a járvány kitörése után a szezonálisan várthoz képest több mint 10 %-kal esett a születések száma, de a következő évben jelentősen megnőtt ez a szám (Stone, 2020). Az anyák SARS fertőzöttsége esetén a korai (1. trimeszteri) terhességek igen nagy hányada (egy tanulmány szerint több, mint fele) járt vetéléssel, és a 3. trimeszteri fertőzés nagyrészt koraszülést eredményezett (Lam és szerzőtársai, 2004).
- Spanyolnátha: Az 1918-20-as 3-4 hullámú járvány világszerte 50 millió áldozatot követelt (Chandra és szerző társai, 2018), átlagosan 2%-os volt a halálozási ráta. Amerikai és skandináv adatok alapján a születésekre háromféleképp gyakorolt hatást (Chandra és szerző társai, 2018 és Bloom-Feshbach és szerzőtársai, 2011) [1]. Először is, csökkentette a fongantatások számát – feltételezhetően viselkedésbeli változások és a férfiak körében megfigyelt átmeneti fertilitáscsökkenés állnak a háttérben. Ezen túlmenően, a járvány tetőzésekor a koraszülések/ korai vetélések számát is növelhette. Továbbá megnövekedett a terhes anyák és a terhesség késői szakaszában járó magzataik halandósági rátája, így kimutatottan megnőtt a nem élveszüléssel befejeződő előrehaladott terhességek száma.
Sok járvány és halálozással járó katasztrófa esetében megfigyelhető, hogy 9 hónappal később csökken a születések száma, viszont a következő évben ez korrigálódik: vagyis elhalasztódik a gyermekvállalás:
Forrás: Stone, L. (2020) 2. Ábra. Institute for Family studies, https://ifstudies.org/blog/will-the-coronavirus-spike-births
Recesszió és gyermekvállalás
Fontos kiemelni a hatalmas gazdasági visszaesést, amit a COVID-19 járvány és az azt kordában tartani szándékozó intézkedések eredményeztek. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy mit tudunk a gazdasági válságok születésszámra gyakorolt hatásáról. Nagyrészt Sobotka és szerzőtársai (2011) tanulmányára támaszkodunk, amelyben a fejlett országokat, beleértve a Közép-Kelet Európai országokat vizsgáló szakirodalmat tekintették át.
A gazdasági visszaesések többnyire születésszám-csökkenéssel is járnak. Ezt később általában megnövekedett gyermekvállalás követi – ami vagy kompenzálja az elmaradt születéseket, vagy legalábbis mérsékli a születések számának visszaesését. A gazdasági visszaesés kezdetétől általában 1-2,5 év múlva jelentkezik a babaszámcsökkenés. Ez egyrészt a terhesség hosszával magyarázható, másrészt a házasságok számára (amely összefüggésben áll a gyermekvállalási hajlandósággal) is hatással van egy válság. Harmadrészt fontos, hogy az emberek mikor tapasztalják meg saját életükben a válság hatását.
Különösen fontos a gyermekvállalási korban lévők munkanélküliségének alakulása a fertilitás szempontjából. Ezen belül is – az eddigi válságok során legalábbis – a férfiak munkanélküliségi rátája volt a meghatározóbb, tükrözve a sok helyen előfordulő tradícionális családmodellt. Számos tanulmány kimutatta, hogy Dél-Európában, különösen Spanyolországban leginkább a fiatalok magas és tartós munkanélkülisége és bizonytalan munkaerőpiaci helyzete (még ha volt is munkájuk, gyakran rövid időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztatták őket) állt a kései stabil párkapcsolatok kialakítása és a kései családalapítások, valamint az európai összehasonlításban is alacsony fertilitási ráta (szülések per nő) mögött. Nem meglepő módon számít a gazdasági szektor: egyéni vállalkozók körében válságok alatt nagyobb lehet a gyermekvállalás visszaesése, míg az állami szektorban dolgozó nők számára a kisebb létbizonytalanság a szülések visszaesésének mérséklését eredményezheti.
Nagy különbségek lehetnek országok között a családpolitikában és a jóléti hálóban, ami szintén nem mellékes gyermekvállalás szempontjából. Finnországban például az 1992-1994-es mélyrecesszió dacára megnövekedett a második és harmadik gyermekek száma. És különösen a munkanélküli, 30 alatti nők számára lett vonzó opció a gyermekvállalás, hiszen egy bizonytalan és nehezedő munkaerőpiaci helyzet helyett nagyobb stabilitással járt a 3 évig tartó otthonmaradás lehetősége és a kapcsolódó gyermeknevelési támogatás. Hasonlóképp Izlandon a 2009-es elmélyülő recesszió idején a valamelyest megnövekedett fertilitási rátát a bőkezű családpolitikával hozták összefüggésbe. Franciaországban is van olyan megfigyelés, miszerint a munkanélküliség növekedése pozitívan korrelált a születések számával.
Mire számíthatunk ezek alapján előretekintve?
A Covid-járvány orvosi értelemben jobban érinti az idősebb korosztályt, kevésbé a gyermekvállalási korban lévőket. Jelenleg nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy magzatkárosító hatása lenne. Ezzel szemben a spanyolnátha például nagyobb arányban a fiatalabb korosztályban (gyermekvállaló korban lévők között) szedte áldozatait, a zika, vagy rubeola vírus pedig köztudottan káros lehet a magzatra. Csak ezeket a szempontokat nézve, logikusan, a covid-19 járvány következtében kevésbé várhatnánk a terhességek tudatos későbbi időpontra halasztását – a járvány elején természetesen lehetett ilyen hatás, hiszen kevesebb információ állt a családok rendelkezésére. Hogyha a Covid-19 vírus a (biológiai) fertilitásra is hatással van, – ahogy ez felmerült (Illiano és Trama, 2020), és ahogy ez a hatás a spanyolnáthánál is jelentkezett, – az csökkentené a születések számát a tudatos családtervezésben bekövetkezett változások hiányában is.
Másik oldalról pedig a Covid hatalmas gazdasági visszaesést indukált világszerte, különösen érintve néhány szektort, mint a turizmust. Kulcskérdés, hogy az állami programok mennyire tudják mérsékelni a létbizonytalanság érzését, a családpolitikák pedig mennyire tudják a gyermekvállalás “alternatív költségét” (opportunity cost) kedvezően alakítani. Láthattuk, hogy gazdasági visszaesés esetében általában csökken (legalábbis átmenetileg) a születések száma – vagyis többnyire későbbre halasztják a családok a gyermekvállalást. Bőkezű családpolitikák esetében viszont akár meg is növekedhet a születések száma (legalábbis előrehozva a tervezett gyermek születésének idejét) az anyasági támogatás és hosszú szülési szabadság stabilitásának vonzereje miatt.
Különösen olyan országokban, ahol az anyák későn szülnek, a tervezett gyermekvállalás időbeli változtatása (korábbra hozása, későbbre halasztása) hatással lehet a megszületett gyermekek számára is, ahogy ezt Japán vonatkozásában Mizumoto és Chowell (2020) is megjegyzi. A fejlett országokban (ahol általában egyre tolódik ki a gyermekvállalás kora) így a jövőben ez hangsúlyosabb szerepet játszhat.
Szegényebb országokban pedig – a médiában szereplő hírek szerint legalábbis – a nem tervezett terhességek emelkedésével is lehet számolni, például a fogamzásgátlók logisztikai láncában keletkező zavarok miatt (Economist, 2020). Kérdés persze, hogy ezek hogyan viszonyulnak a tervezett terhességekben bekövetkezett változásokhoz, amit azért is nehéz felmérni, mert a legális vagy illegális magzatelhajtások száma is vélhetően növekszik.
Nem sűrűn fordultak elő a múltban ennyire jelentős távolságtartó intézkedések, ennyire szigorú karanténok, így nehéz megítélni az “összezártság, több (otthon töltött) idő” hatását. A SARS csak néhány hónapig tartott, nem volt számos jelentős hulláma, a spanyolnátha pedig ugyan több évig tartott, és vezettek be korlátozásokat, de ezek vélhetően kevésbé voltak egységesek és hatásosak, mint a maiak. Mindenesetre bölcsőde-/óvoda-/iskolabezárások esetén a már gyermekes, foglalkoztatott szülőknél általában nem beszélhetünk „több időről”, inkább megnövekedett kihívásokról. Még ha sok érv a (legalábbis átmenetileg) kevesebb baba irányába mutat is, nem egyértelmű a különböző érvek súlyozása. A történelem alapján arra legalábbis számíthatunk, hogy térben és a vírus megjelenésétől számított idő függvényében változó lesz a hatás.
Baranyai Eszter
Hivatkozások:
Chandra, S., Christensen, J., Mamelund, S.E. és Paneth, N. (2018) Short-Term Birth Sequelae of the 1918–1920 Influenza Pandemic in the United States: State-Level Analysis. American Journal of Epidemiology 187 (12): 2585-2595.
Bloom-Feshbach, K., Simonsen, L., Viboud, C., Molbak, K., Miller, M.A., Gottfredsson, M., Andreasen, V. (2011): Natality decline and miscarriages associated with the 1918 influenza pandemic: the Scandinavian and United States experiences. The Journal of Infectious Diseases. 204(8): 1157-64.
Mizumoto, K., Chowell, G. (2020): Temporary Fertility Decline after Large Rubella Outbreak, Japan. Emerging Infectious Diseases 26 (6): 1122-1129.
Stone, L. (2020): Will the Coronavirus spike births? Institute for Family Studies Research Brief.
Sobotka, T., Skirbekk, V., Philipov, D. (2011) Economic recession and fertility in the developed world. Population and Development Review 37 (2): 267-306.
Lam, C.M., Wong, S.F., Leung, T.N., Chow, K.M., Wai. C.Y., Wong, T.Y., Lai, S.T., Ho, L.C. (2004): A case controlled study comparing clinical course and outcomes of prenant and non-pregnant women with severe acute respiratory syndrome. BJOG: An International Journal of Obstetrics and Gynaecology 111(8): 771-774.
Illiano, E., Trama, F. (2020) Could Covid-19 have an impact on male fertility? Andrologia 52 (6)
Economist (2020): Baby boom, baby bust: the pandemic may be leading to fewer babies in rich countris and perhaps more in poor ones. https://www.economist.com/international/2020/10/28/the-pandemic-may-be-leading-to-fewer-babies-in-rich-countries
[1] A korabeli adatok sokszor hiányosak, például a korai vetéléseket egyáltalán nem jegyezték fel. A szerzők így a meglévő adatokat különféle feltételezések alapján interpretálják.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
