A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban nagyon sok a nyitott kérdés, de az egyértelműnek látszik, hogy a kontaktusszám csökkentésével vissza lehet szorítani a megbetegedések számának felfutását. A kormányok számos országban ennek megfelelően a tavaszi első hullámban az iskolákban zajló oktatás felfüggesztéséről és az online oktatás bevezetéséről döntöttek. A fiatalabbak és a gyermekkel rendelkezők hamar megtapasztalták ennek a rendszernek a nehézségeit, de az adott közegészségügyi helyzetben nem mutatkozott más megoldás arra, hogy a járvány korlátok között tartható legyen. Az őszi második hullámban is sok ország arra kényszerült, hogy ha nem is teljesen, de részlegesen újra átálljon a távoktatásra, de azt szinten mindenhol hangsúlyozták, hogy a cél az iskolák nyitva tartása.
Azon felül, hogy zárt iskolák esetén a munkavállalók egy részének és köztük számos egészségügyi dolgozónak otthon kell maradnia a gyermekével, ami nyilvánvalóan ellentétes a közösségi érdekkel, több, jellemzően hosszabb távon jelentkező negatív hatása lehet az oktatás online térbe való száműzésének. Arra már egy korábbi bejegyzésben rámutattunk, hogy a home schooling hatása mennyire eltérő volt a családok jövedelmi helyzete függvényében, amit három, az utóbbi időszakban megjelent elemzéssel egészítünk most ki.
- Német kutatók – Elisabeth Grewenig, Philipp Lergetporer, Katharina Werner, Ludger Woessmann és Larissa Zierow – arra mutattak rá, hogy az online oktatás alapvető hiányossága, hogy nem áll a diákok rendelkezésére valós tanári segítség, támogatás (miközben ez a legfontosabb iskolai input a tanuló szempontjából), ami elsősorban az áltagosnál gyengébb teljesítményt nyújtókat sújtja. Az 1000 fős felmérésen alapuló adatok alapján Németországban a napi tanulással töltött idő az iskolák bezárásával átlagban megfeleződött (7,4 óráról 3,6 órára csökkent), de a rosszabb tanulók esetében ennél is nagyobb volt a csökkenés, a helyettesítő tevékenység pedig jellemzően a számítógépes játék, a tévénézés és a social media oldalakon való szörfölés volt (a jó tanulók ezekkel 1,5 órával kevesebbet töltöttek naponta, mint a rosszabb tanulók). A kutatók más felméréseket idézve bemutatják azt is, hogy miért veszélyes a tanulás visszaszorulása: egy harmadnyi oktatási év kiesése a várható jövedelem 3 százalékos csökkenését okozhatja.
- A University of Bristol két professzora, Simon Burgess és Hans Henrik Sievertsen szerint bár a közegészségügyi helyzet indokolttá tette, a home schooling egyételműen sokkhatással járt mind a szülők munkahelyi termelékenységére, mind a gyermekek társas kapcsolatára és tanulására. Egy korábbi kutatás szerint 10 nap többlettanulás a szórás 1 százalékának megfelelő mértékben javítja a tételes tudásra rákérdező teszteredményeket, ami azt jelenti, hogy a tavaszi 60 napos leállás hatása (szórásban kifejezve) 6 százalékos romlást eredményezhetett (a problémamagoldó képességek tekintetében nem voltak ilyen hatások). Egy másik idézett felmérés a tanórák számának hatását mérte vissza, és hasonló eredményre jutott. Nem kétséges, hogy az iskola mellett a családoknak is fontos szerepe volt a járvány előtt is a tanításban, de fontos, hogy a család szerepe kiegészítő, és az erre fordítható idő családonként nagyon eltérő (szemben a mindenki számára azonos iskolai keretekkel). Azt sem szabad elfelejteni, hogy sok dolgozat, számonkérés, vizsga elmaradt – márpedig arra is van múltbeli tapasztalat, hogy a tudásról való beszámolás maga is érdemben emelni képes a teljesítményt, akár évekkel később is.
- Per Engzell, Arun Frey és Mark Verhagen a holland iskolabezárások hatását elemezték a bezárás előtti és utáni tesztek eredményének összevetésével. A nyolchetes iskolastop átlagban olyan hatással járt, mintha a vizsgázók egy ötöddel kevesebb ideig jártak volna iskolába – ami épp annyi időnek felel meg, ameddig a home schooling tartott. Ez az egybeesés egy nagyon szomorú következtetésnek feleltethető meg: mintha senki nem tanult volna semmit az online térben.
Kérdés, hogy mit lehet tenni – ha a járvány kezelése megköveteli, akkor a fenti szempontok természetes módon háttérbe szorulnak. Az ugyanakkor bizonyos, hogy az oktatási rendszernek érdemi erőforrásokat kell majd arra allokálnia a jövőben, hogy a mostani lemaradást le lehessen dolgozni. Mégpedig 1,6 milliárd gyerek esetében.
Kolozsi Pál Péter
Főoldali kép forrása: pixabay.com
