A Bitcoin és általában a kriptopénzek sokak szemében a modern kor aranyát testesítik meg. Ez a párhuzam jelenti számukra az értéknövekedésbe vetett hit legerősebb támaszát. A felszínes hasonlóságok azonban nem állják ki az objektív elemzés próbáját. Legújabb írásomban a virtuális arany mítoszát szedjük szét és helyezzük mérlegre.
Modern 49-esek
James W. Marshall 1848-ban talált aranyat Kaliforniában. A hírre csak 1849-ben 80.000 ember tódult a környékre szerencsét próbálni. A népvándorlás mértéke annyira jelentős volt, hogy a benne részt vevőknek saját nevük volt; ők voltak a 49-esek. Az események hosszantartó hatását mutatja az is, hogy ez ihlette a San Francisco-i amerikaifutball-csapat nevét is.
Bár az aranyásás roppant nyereséges tevékenység volt – egy bányász egy nap alatt akár 2000 dollár értékű nemesfémet is begyűjthetett –, a fizetőképes kereslet gyors megugrása és a helyi kínálat drámai csökkenése (tömegek hagyták ott régi munkájukat, hogy szerencsét próbáljanak) hamar brutális áremelkedést hozott. Ez pedig oda vezetett, hogy az újonnan érkező szerencselovagok szó szerint éheztek.
Az aranyásás emellett kemény és komplex munka volt. Érteni kellett a favágáshoz, a saját lakóhely elkészítéséhez, az ásó és csákány használatához, a főzéshez. Ráadásul mindezt meglehetősen mostoha körülmények között kellett elvégezni.
De nem csupán a régi idők aranyásóinak volt kemény a soruk. A Global Initiative against Transnational Organized Crime civil szervezet 2016-os „Organized Crime and Illegally Mined Gold in Latin America” tanulmánya szerint a szárnyaló aranyárak és az USA drog elleni háborúja következtében egyre több latin-amerikai bűnszervezet tér át illegális aranykitermelésre. Peru és Kolumbia immár több aranyat exportál, mint kokaint (természetesen mindkettőt illegálisan).
Mindez a mérhetetlen természeti károk mellett emberi tragédiákat is okoz. Kilakoltatott közösségek (ez csak Kolumbiában közel 5 millió lakost érint), higannyal szennyezett folyók, emiatt tartós agykárosodással született gyermekek, emberkereskedelem (Bolíviában 3-7 amerikai dollárért adnak-vesznek kisgyerekeket) állnak a modern kori aranyfüst árnyékában.
És míg Kaliforniában az áldozatos munka legalább magában hordozta az anyagi siker lehetőségét, addig a mai aranyásók nem ritkán rabszolgaként dolgoznak, és csak félkatonai kísérettel hagyhatják el a bányákat, ha egyáltalán. De sokszor a szabad munkások sem kapnak bért a kezdeti időszakban, és ha kapnak is, az sem sokkal több, mint a helyi minimálbér. Az így kibányászott aranynak emellett komoly szerepe van a drogpénzek tisztára mosásában is.
De miért vagyunk ennyire oda az aranyért? Ennek részben kulturális, részben pénzügyi, részben pedig kínálati okai vannak. A nemesfém keresletének közel 50-50 százalékát adja az ékszeripar és a befektetési célú vásárlás, míg a technológiai célú felhasználás 10 százalék alatt van. A sárga fém fellelhető készletei pedig végesek. Ráadásul az ezüst mellett ez az egyetlen olyan kémiai elem, mely a földön uralkodó viszonyok között szilárd halmazállapotú és stabil, emellett nem radioaktív, nem mérgező, nem gyúlékony, elég ritka ahhoz, hogy értékes legyen, azonban nem túl ritka ahhoz, hogy a tömeges keresletnek meg tudjon felelni. A stabil kereslet a korlátozott kínálattal párosulva együtt biztosítja az arany értékét.
A modern idők 49-eseinek azonban már nem szükséges derékig vízben és sárban gázolniuk és éhezniük. Kényelmes alternatívát jelent ugyanis számukra a digitális arany bányászata, melyhez akár az ágyukat sem kell elhagyni. Az elnevezés a Bitcoint, és általában a kriptopénzeket takarja, melyeket egyesek napjaink első számú digitális értékőrzőjének tartanak. Az analógia egyértelmű, hiszen a kriptopénzek kínálata jellemzően ugyanolyan véges, mint a sárga fémé.
Emellett azonban a hívek által kevésbé hangsúlyozott további párhuzamok is vannak. A Bitcoin bányászata ugyancsak extrém módon környezetszennyező, a rendszer energiaigénye már lehagyta Svájc áramfogyasztását (erről is lásd előadásomat a Heller Farkas Szakmai Hét nyitónapján). A bűnözők is előszeretettel használják a kriptopénzeket illegális célokra az általuk biztosított anonimitás miatt (a Chainalysis elemzése szerint csak 2019-ben Bitcoinban 2,8 milliárd dollárnyi vagyont mostak tisztára).
A korlátlan kínálat átka
Kezdjük a nyilvánvaló igazsággal: a pénzmennyiség kontrollálásának van racionalitása. Ha egy jegybank nyakló nélkül nyomtat pénzt, az sosem vezet jóra. Láthattuk ezt Magyarországon is, ahol a világ mai napig legdrámaibb hiperinflációs időszaka zajlott a második világháború után. Az ország romokban hevert, a termelőeszközök nagy része megsemmisült, így a győztes hatalmak által ránk rótt óriási kártérítési kötelezettségnek az ország pénznyomtatással tett eleget. A következmények az előre látható mederben zajlottak. Az árak exponenciális növekedésbe kezdtek, 15 óránként duplázódtak. Így történhetett meg az is egy volt tanítványom családjával, hogy egy lakás eladásából származó bevétel egy hét múlva már csupán egy tucat tojást ért a piacon.
Hasonló pályát futottak be az árak Zimbabwében is, ahol a Robert Mugabe elhibázott gazdaságpolitikájának és háborús tevékenységének következtében kiürült államkasszát pénznyomtatással töltötték fel. Az árak rögzítésére tett próbálkozások csupán arra voltak jók, hogy áruhiányt okozzanak. A később elszabaduló infláció pedig újabb és újabb címletek nyomtatását tette szükségessé. Így történhetett meg, hogy számos bankjegy nem fizetésként, hanem tapétaként vagy egészségügyi papírként végezte (egy azóta mémmé vált mellékhelyiség-felírat itt található). Sőt, egy idő után lényegében már csak alternatív felhasználási módok maradtak, mert 2009. április 12-én az ország kapitulált az infláció elleni harcban, és lemondott a saját fizetőeszközről. 2014. január 29-én pedig bejelentették, hogy Zimbabwe ezentúl az amerikai dollárt, a dél-afrikai randot, a botswanai pulát, az angol fontot, az eurót, az ausztrál dollárt, a kínai renminbit, az indiai rúpiát és a japán jent is elfogadja hivatalos fizetőeszközként.
Ugyancsak szemléletes az, ami Németországban történt az első világháború után. A győztes hatalmak által kirótt kártérítések és a romokban lévő gazdaság itt is a pénznyomda beindítását eredményezte. Ez pedig rohamtempóban értéktelenítette el a márkát. A bankjegyek sokszor értékesebbek voltak jegyzetpapírként, mint tényleges fizetőeszközként. Amennyiben pedig eredeti funkciójukban használták őket, úgy igyekeztek minél hamarabb túladni rajtuk. A kávéházakban szokássá vált a rendeléssel egyidejű fizetés annak érdekében, hogy a távozásig esetleg bekövetkező áremelést megússza a vendég.
A fenti példák is jól mutatják, hogy a nem kontrollált pénzmennyiség komoly zavarokat okozhat a gazdaságban. A 2008-as válság után ráadásul számos jegybank jelentett be mennyiségi lazítást (QE), mely jelentősen növelte a pénzmennyiséget. Ebben pedig egyesek a modern kori hiperinflációs korszak potenciális kirobbantóját látták.
Pénzmennyiség alakulása a vezető gazdaságokban
Forrás: Fed
A pénzmennyiség valóban sokat emelkedett, és emelkedik azóta is. Ahogy a fenti ábra mutatja, az amerikai, eurozónás és japán M1 pénzmennyiség másfél-kétszeresére emelkedett az elmúlt 7,5 évben. Az éves átlagos növekedés mértéke 10,8 százalék volt a dollár, 8,8 százalék az euró és 6,9 százalék a jen esetében. Aki tehát ugyanezek időszak alatt olyan eszközt tartott, melynek globális mennyisége nem változott, jelentős értékemelkedést tapasztalhatott dollárban, euróban vagy japán jenben. Egy ilyen eszközcsoportot alkotnak a kriptopénzek is (az elnevezés becsapós, hiszen valóban nem tekinthetőek pénznek), hiszen közismert, hogy ezek kínálata stabil.
Nem mind arany, ami kripto
Az előző alfejezet utolsó mondatával egyetlen gond van csupán, az, hogy nem igaz. Egyrészt léteznek olyan virtuális valuták (a stabil kriptók, angolul stablecoin-ok, mint például a Tether), melyek kínálata ugyanúgy függ a piaci folyamatoktól, mint a hagyományos fizetőeszközöké. Másrészt a legtöbb kriptopénz kínálata nem stabil, csupán előre meghatározott módon növekszik.
A Bitcoin forgalomban lévő mennyiségének alakulása
Forrás: CoinMarketCap
A legismertebb virtuális valuta, a Bitcoin teljes mennyisége például nagyjából 10 percenként bővül 6,25 darabbal (ez az érték nagyjából 4 évente feleződik, 2009-ben 50-ről indult és három felezés után ért a mostani szintre). Ez azt jelenti, hogy az elmúlt közel 7,5 évben a forgalomban lévő Bitcoin mennyisége több mint másfélszeresére nőtt, ahogy ez a fenti ábrán is látható. Az éves átlagos növekedés mértéke 7,0 százalék volt, mely elmarad ugyan a dollár és az euró bővülési ütemétől, azonban picivel magasabb, mint a jen mutatója. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Bitcoin sokat hangoztatott előnye, mely szerint a folyamatosan inflálódó hagyományos pénzekkel szemben stabil kínálata van, egész egyszerűen nem volt igaz az elmúlt években.
Az persze igaz, hogy a jövőben a forgalomban lévő Bitcoin mennyisége egyre lassabb ütemben fog csak növekedni a felezések miatt, míg a hagyományos pénzek esetében nem számítunk hasonlóra. Azaz jogosan gondolhatnánk, hogy hosszú távon a kriptopénzeknek előnyük lehet a fiat valutákkal szemben. Ez azonban ugyancsak tévedés, melynek oka a kriptopiac ősrobbanásszerű bővülésében keresendő.
A CoinMarketCap-en jegyzett virtuális valuták számának alakulása
Forrás: CoinMarketCap, saját számítás
Ahogyan a fenti ábra is mutatja, a piac az elmúlt években felrobbant. 2013. április 28-án mindössze 7 darab kriptopénzt követett a CoinMarketCap (kapitalizáció szerinti sorrendben Bitcoin, Litecoin, Peercoin, Namecoin, Terracoin, Devcoin és Novacoin). Egyetlen héttel később már közel másfélszer ennyi virtuális valutára jegyeztek árat (a három új szereplő a Feathercoin, a Freicoin és a Mincoin volt). 2014 elején 67 darab kriptopénz szerepelt a listán (857 százalékos növekedés nagyjából 7 hónap alatt), 2015 elején 501 (+648 százalék), 2016 elején 574, 2017 elején 636, 2018 elején 1.359, 2019 elején 2.086, 2020 elején 2.403, míg a napokban 3.796 virtuális valutát jegyzett az oldal (ez 58 százalékos növekedés csupán az év eleje óta).
A legfrissebb érték nagyobb, mint a települések száma Magyarországon. Tekintettel arra, hogy 2009-ben jelent meg az első kriptopénz, ez a brutális bővülés azzal egyenértékű, mintha 2032-re itthon minden egyes településnek saját pénze lenne. A legtöbb gazdasági tranzakcióban valószínűleg a nagyobb városok (Pest megyében vélhetően Budapest) pénzét használnák, de meglenne a saját fizetőeszköze a 8 lakossal rendelkező Ibofiának és a 10 fő lakta Gagyapátinak is (az alig használtak értéke valószínűleg minimális vagy effektíve nulla lenne, és nem meglepő módon ugyanez a helyzet a virtuális valuták esetében is).
Valószínűleg azon is meglepődtünk, hogy Zimbabwének 9 hivatalos fizetőeszköze lett a hiperinflációs időszak következtében, 3.796 darab virtuális valuta megjelenése azonban elképesztő fejlemény. 2013 áprilisa óta éves átlagban 129,7 százalékkal növekedett a CoinMarketCap-en jegyzett kriptopénzek mennyisége. És bár a legnagyobb bővülést az első évek hozták, a trend továbbra is meredeken emelkedő. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy az elmúlt négy évben egyetlen olyan volt, amikor a bővülés mértéke 50 százalék alatt volt.
A CoinMarketCap-en jegyzett virtuális valuták teljes pénzkínálatának alakulása
Forrás: CoinMarketCap, saját számítás
A klasszikus infláció azonban nem a fizetőeszközök számának, hanem a pénzmennyiségnek a növekedését jelenti, vethetné fel a kedves olvasó. Vizsgáljuk meg tehát azt, hogyan alakult a kriptopiac teljes pénzmennyisége. Az egyszerűség kedvéért adjuk össze minden virtuális valuta forgalomban lévő mennyiségét, és vizsgáljuk ennek alakulását.
2013. április 28-án nagyjából 4,4 milliárd darab coin volt forgalomban (ennek 99 százaléka Devcoin volt). 2014 elején már 240 milliárd volt ez az érték (melyet több mint egyharmad részben a beszédes nevű Infinitecoin adott; a teljes mennyiség pedig 5320 százalékkal nőtt). 2015 elején már 2,9 ezer milliárdnál járunk (1113 százalékos növekedés; a teljes mennyiség 10-10 százalékát a Dimecoin, a FedoraCoin és a Colossuscoin adta). 2016 elején 3,0 ezer milliárd a teljes pénzmennyiség. 2017 elejére ez még csökken is némileg (2,6 ezer milliárd). 2018-ra azonban szintet ugrik 12,5 ezer milliárdra (ennek harmadát adja a 808Coin, melynek jövőre már csak negyedennyi lesz a forgalomban lévő mennyisége, és 2 év múlva meg is szűnik). 2019 elején 40,6 ezer milliárd a teljes pénzmennyiség (ennek 39 százalékát egyetlen kriptopénz adja a több mint 2.000-ből, a Sprouts). 2020 elején pedig már 67,0 ezer milliárd coin van összesen (ez több mint tizenötezerszerese a 2013 áprilisi értéknek; a brutális volumen 70 százalékát az InnovativeBioresearchClassic adja, mely mára már nincsen a jegyzett kriptopénzek listáján). A legfrissebb érték pedig 23,4 ezer milliárd. Ez azt jelenti, hogy még az utolsó időszak 65 százalékos csökkenése mellett is hihetetlen mértékben, éves átlagban 210,2 százalékkal növekedett a kripto pénzmennyiség. Ez a három nagy jegybank legdinamikusabb pénzmennyiség-növekedését felmutató Fed 10,8 százalékos bővülési ütemének is közel 20-szorosa.
Hiába volt azonban az InnovativeBioresearchClassic-nak brutális, 47 ezer milliárd coin-os pénzmennyisége 2020 elején, hiszen ezek együttes értéke még a 9 ezer dollárt sem érte el (egy coin értéke 0,0000000002 dollár alatt volt). Ennek megfelelően ha a valós pénzmennyiséget nézzük, akkor nem a nominális darabszámok érdekesek számunkra, hanem az, hogy értékben mekkora a kriptopiac volumene. Ennek elemzése érdekében vizsgáljuk meg a CoinMarketCap által lefedett virtuális valuták teljes kapitalizációjának alakulását Bitcoin-ban mérve. Ezt mutatja az alábbi ábra.
A kriptopiac kapitalizációjának alakulása Bitcoinban
Forrás: CoinMarketCap, saját számítás
2013. árpilis 28-án a teljes piaci kapitalizáció 11,8 millió Bitcoin volt (ennek 94 százalékát tette ki a legrégebbi kriptopénz, míg a második legjelentősebb Litecoin már csak 5 százalékot adott). 2014 elején már 13,7 millió Bitcoin volt a teljes piac értéke (aminek 89 százalékát adta a BTC, 5 százalékát az LTC). 2015 elejére 17,1 millió Bitcoinra nőtt a teljes kapitalizáció (a Botcoin részesedése ekkorra 80 százalékra csökkent, a második helyre pedig a Ripple jött fel 13 százalékkal). 2016 elején 16,4 millió Bitcoin volt a teljes piac értéke (91 százalék BTC, 3 százalék XRP). 2017 elejére 18,3 millió Bitcoinra nőtt a teljes piaci kapitalizáció (aminek 88 százalékát adta a Bitcoin, a második helyre pedig az Ethereum jött fel 4 százalékos részesedéssel). 2018 elején – hatalmas ugrás, közel triplázás után – már 50,4 millió Bitcoin volt a teljes piac értéke (ennek már csupán harmadát adta a Bitcoin, 16 százalékra ugrott ugyanis a Ripple, 13 százalékra az Ethereum, és 6 százalékot hasított ki a Bitcoin Cash). 2019 elejére a piac – részben a Fed kamatpolitikájának következtében – zsugorodott, a teljes kapitalizácó immár csupán 33,9 millió Bitcoin volt (52 százalék BTC, 12 százalék ETH, 11 százalék XRP). 2020 elején 27,3 millió Bitcoin volt a teljes piac értéke (aminek 66 százalékát adta a Bitcoin, 7 százalékát az Ethereum). Idén november 22-én pedig az év eleji csökkenés után már 30,1 millió Bitcoinnál tartott a teljes piac értéke (62 százalék BTC, 11 százalék ETH).
Megfigyelhető tehát, hogy a Bitcoin a piac teljes dominálásából (94 százalékos piaci részesedés) jelentősen veszített (nem utolsó sorban azért, mert azóta számos technológiai szempontból fejlettebb virtuális valuta jelent meg). Az elmúlt években a BTC részesedése a teljes kriptokapitalizációból egyharmad és kétharmad között ingadozik. A csökkenő részesedés egyben azt is jelenti, hogy a teljes kriptopiac növekedése gyorsabb volt, mint amit a Bitcoin mennyiségének bővülése önmagában mutat.
És valóban, a teljes kriptopiac Bitcoinban mért kapitalizációja éves átlagban 13,2 százalékkal nőtt 2014 áprilisa óta. Ez pedig egyértelműen magasabb, mint a három nagy jegybank esetében mért pénzbővülési ütem. A teljes kriptopiac inflációja tehát magasabb volt az elmúlt években, mint a hagyományos pénzeké. És ez az összefüggés nem csak a hosszú átlagokra igaz, hanem 2020-ra is. A teljes virtuális valutaállomány eddig mért 10 százalékos növekedése lényegében egy szinten van az euró 11 vagy a japán jen 12 százalékos bővülésével.
A virtuális valuták tehát egyértelműen nem az aranyra hasonlítanak, hanem a hagyományos pénzekre (ráadásul iszonyúan kockázatos pénzekre). A mennyiségük egyáltalán nem stabil. A forgalomban lévő kriptopénzek száma szédületes ütemben nő évről évre mind a mai napig. A forgalomban lévő coin-ok száma ugyancsak robbanásszerűen bővül. És a kriptopénz-mennyiség Bitcoin-egyenértékesben mérve ugyanolyan ütemben bővül, mint a hagyományos valuták volumene. A mítosz tehát megdőlt. A Bitcoin és társai nem tekinthetőek elektronikus aranynak, sokkal inkább elektronikus piritnek, azaz a bolondok aranya digitális változatának. Messziről nézve vannak ugyan hasonlóságok, a mikroszkóp alatt azonban fény derül az igazságra.
Sebestyén Géza
Főoldali kép forrása: pixabay.com
“A virtuális arany mítosza” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Hozzászólások letiltva.