A 2019-es év jegybanki eseményeit összefoglaló Economania bejegyzésemben két fontos megállapítást tettem. Egyrészt, hogy egy új monetáris politika küszöbére ért a világ, másrészt, hogy megnőtt az esélye, hogy a gazdaságpolitikai ágak újrarendezése elengedhetetlen lesz 2020-tól. A megjegyzések alapja az volt, hogy 2020-ra gyengülő gazdasági lendülettel fordult a globális gazdaság, és 2019 őszén a Fed és az EKB is újra mérlegének növelésére kényszerült. A Fed esete rámutatott, hogy a mennyiségi szigorítást idő előtt be kellett fejezni, tehát a mennyiségi lazításból nem lehetett a terv szerint kilépni. Így a QE nem tud egyértelműen kétirányú monetáris politikai eszközként működni, a jelentős mérlegnövelés után nincs teljes exit lehetőség.
Az idei évben új sokkhatás érvényesült, amikor megjelent a koronavírus. A pandémiás válság minden korábbi beavatkozásnál nagyobb gazdaságpolitikai választ követelt, ami nem hárulhatott csak a jegybankokra. A precedens nélküli, számos szektorban az aktivitás jelentős csökkenését (egyes szektorokban teljes leállását) okozó sokk különleges nagyságú válaszlépésekre sarkallta a döntéshozókat a gazdasági összeomlás elkerülése érdekében. A pénzügyi zavarok kezelésére minden korábbinál nagyobb méretű eszközvásárlási programokkal válaszoltak a fejlett országok jegybankjai. A pénzügyi rendszerbe juttatott hatalmas mennyiségű likviditás meggátolta a pénzügyi pánikot és az eszközárak összeomlását. A jegybankok növelték hitelprogramjaik volumenét, támogatva a magánszektor forráshoz jutását.
A kormányzatok a növekvő egészségügyi kiadások mellett eladósodottságuk és kockázattűrő képességük mentén átfogó fiskális élénkítő csomagokat fogadtak el. A tavaszi időszakban a piaci zavarok mentén a fejlett és a feltörekvő országok jegybankjai is támaszt nyújtottak az államháztartás refinanszírozásához. Ezt az állampapír-vásárlási programok megindításával és keretbővítésével érték el. Az állampapírpiac stabilizálásán felül sikerült elkerülni, hogy az államháztartás refinanszírozási költsége drasztikusan emelkedjen. És ez egyáltalán nem volt kis eredmény, mivel a nagy kiadások és kisebb bevételek miatt a fiskális hiányok sok országban a II. világháború időszakának rekordjára emelkedtek. Ezzel kényszerszerűen létrejött egy új munkamegosztást a gazdaságpolitika fiskális és monetáris lába között. Mivel a hiányok nem reppennek el, az adósságráták drámaian magas szintre emelkedtek, és a pandémia 2021-ben is kifejti hatását a gazdasági aktivitásra, ez az együttműködés tartós lesz. Az adósságszintek és a pénzügyi stabilitás fenntartása továbbra is megköveteli a jegybankok aktív eszközvásárlási programjainak fenntartását.
A globálisan meghatározó jegybankok mérlegfőösszegének alakulása
Megjegyzés: A pontozott szakaszok az előrejelzést jelölik.
Forrás: Jegybanki honlapok, saját becslés a bejelentések és a megújítandó adósságok alapján
A 2020-as év következő nagy tanulsága, hogy a célzott jegybanki eszközök és a mérlegpolitika felértékelődött. Globális kitekintésben a jegybankok eltérő eszközöket vezettek be céljaik elérése érdekében, de általános tendencia volt mérlegfőösszegük növekedése, sok esetben drasztikus emelkedése. 2020 végére kiderült, hogy a célzott eszközök hatékonyabbnak bizonyultak az általános programoknál. Számos nemzetközi példa is említhető, de kiemelhetők az MNB sokrétű, részpiacokra koncentráló eszközei is, amelyek együttesen 5800 milliárd forint összegben nyújtottak likviditást vagy forrást a pandémia alatt a magyar gazdaságnak. A moratórium, a kamatcsökkentés és a Növekedési Hitelprogram Hajrá! kombinációja, valamint a gyors reakció tette lehetővé a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzését, a magánszektor forráshoz jutását és a pandémia által sújtottak fizetésképtelenségének elkerülését. Kiemelten fontos az idei esztendő recessziójában, hogy a foglalkoztatásban kiemelkedő kkv-szektor finanszírozását célzott program segítette. Az NHP Hajrá! 17000 vállalkozást juttatott olcsó forráshoz idén. Az egyes részpiacokra, vagy szereplőkre koncentráló eszközcsoportok alkalmazása egyre inkább elterjedt nemzetközileg, amiben 2020-ban a legnagyobb utat a Fed járta be korábbi eszközrendszeréhez képest.
A pandémiára adott válaszok új monetáris rendszerhez vezethetnek. A globálisan meghatározó jegybankok (EKB, Fed, angol és japán jegybank) mennyiségi lazítási programjai kapcsán egyre gyakoribbak azok a piaci vélemények, amelyek a korlátlan pénznyomtatásra utalnak. A kommentárok a fiskális deficitek korlátlan finanszírozását emelik ki, felhívva a figyelmet a negatív következményekre. A globális folyamatok 2020-as mellékhatása, hogy a pénzügyi eszközök árai az esésből visszafordulva új csúcsokra kerültek. 2021 elejére a nyersanyagárak trendszerű növekedése is megkezdődött. Az utóbbi évtizedek gazdaságpolitikai tapasztalatai alapján fontos hangsúlyozni, hogy az adósságszintek emelkedésével járó egyensúlytalanságok és a jegybanki pénzteremtés nem mellékhatások nélküli folyamatok. A pandémia leküzdése után a világ számos országában a gazdaságpolitikáknak újra a stabilizálást kell célozniuk, mégpedig a gazdaságpolitikai ágak lépéseinek együttes értékelésével. Ha a mennyiségi lazítás nem lesz leállítható, és a korlátlan pénznyomtatást kiáltóknak lesz igazuk, akkor a 2020-as évtized világszinten új helyzetet hozhat, ahol az árstabilitás mellett a pénzügyi stabilitást is kihívások övezik majd.
Mindezek alapján milyen lesz a 2021-es év globális monetáris politikája? Hasonló 2020-hoz, kevesebb tűzijátékkal, de a sebesség fenntartásával. Látva a stimulusvitákat az USA-ban, a jövő nagy kérdése, hogy ha jön a kanyar, elég hosszú lesz-e a fékút?
Lehmann Kristóf
Főoldali kép forrása: pixabay.com
