Az elmúlt években gombamód szaporodnak a környezeti, társadalmi fenntarthatósággal kapcsolatos pénzügyi termékek. Ennek jól ismert pozitív oldala a zöld beruházások felé áramló tőkemennyiség növekedése, valamint a pénzügyi szektor működési horizontján megjelent új célok. Természetesen mindez továbbra is üzleti motivációkkal vezérelve, de azzal a nagy ígérettel, hogy a múlttal ellentétben a folyamatos tőkegyarapítási és felhalmozási kényszer lehet akár előnyös, de legalábbis nem romboló a környezetre nézve.
A fenntartható pénzügyi termékek felfutásának és a nagyobb reflektorfénynek a negatív oldala a PR és marketing aktívitás („green és ESG washing”) erősödése és a banki termékfejlesztések esetleges túlburjánzása. Szinte nincs már olyan nagy globális alapkezelő, befektetési és kereskedelmi bank, amelynek a vezére az idők szavára hallgatva ne tett volna közzé szívhez szóló nyilatkozatot cégének szilárd elkötelezettségéről a társadalmi és környezeti fenntarthatóság mellett. Sok esetben nagyobb felbontással megvizsgálva a cégeket kiderül, hogy némi zöld festékkel leöntve ugyan, de a működés semmit nem változott (sőt), inkább időhúzásról beszélhetünk csak.
Pontosan ezért nem árt az óvatosság, mikor a fenntartható pénzügyi termékek piacán mozgunk. Azt hozzá kell tenni, hogy nem csak a pénzügyi cégek ambivalens motivációi állhatnak a megkérdőjelezhető hatású termékek mögött. A globális környezeti problémák ugyanis olyan szintek komplexek és annyira csak rendszerszinten kezelhetőek, hogy a piaci megoldások önmagukban soha nem lesznek elegendőek.
Annyi azonban kijelenthető, hogy csak a valós környezeti és társadalmi hatást elérni és azt hitelesen bemutatni képes pénzügyi termékek játszhatnak tényleges szerepet az átalakulásban. Ehhez első körben mérhető és jól utánkövethető célok kellenek, hiszen ahogy régi mondás tartja, csak az menedzselhető, ami mérhető. Ezt felismerve a szabályozók, iparági szakértők, jegybankok és a piaci szereplők közösen dolgoznak olyan indikátorok bevezetésén, amelyek minél több aspektust képesek a lehető legegzaktabb módon megragadni.
A kicsit hosszadalmas de szükséges bevezetés után nézzük, hogy mik is azok a „sustainability-linked” pénzügyi termékek és milyen előnyei, hátrányai vannak.
Fenntarthatósági célokhoz kapcsolt hitelek és kötvények
A zöldhitelezéssel és a zöldkötvényekkel ellentétben itt nem a konkrét környezetileg előnyös projektek, beruházások vannak a fókuszban, hanem a cég teljes működésének környezeti hatása: a kötvény kuponjának vagy a hitel kamatának mértéke egy előre meghatározott és számszerűsített környezeti (vagy akár ESG) indikátor változásához kötött. Amennyiben a cég által vállalt cél teljesül, úgy a kupon/kamat csökken – vagy szinten marad; ha nem teljesül, akkor szinten marad – vagy akár emelkedik.
Egy konkrét példa segíthet megérteni: a múlt hónapban egy nagyobb vállalat egy 500 millió dolláros, 10 éves kötvénykibocsátást hajtott végre, 5,25 százalékos induló kupon mellett. A kupon későbbi mértéke a cég ÜHG-kibocsátási céljához kötött, nevezeten a 2019. évi, egymillió dollár árbevételre eső CO2 kibocsátásnak a 15 százalékkal történő csökkentéséhez 2025-ig.Amennyiben sikerül ezt teljesíteni, úgy a kupon nem változik, ha nem sikerül, akkor a hátralevő 5 évben 25 bázisponttal emelkedik (5,50 százalékra). A kötvényből bevont források nem címkézettek, általános célokra is felhasználhatóak.
Egy másik példában az adott cég 150 millió eurót vont be, ahol a célzott indikátor a vállalat ESG ratingje volt: minden évben amikor az MSCI és az ISS által adott ESG besorolás rosszabb, mint az elvárt, a cég 10 bázispontos prémiumot fizet a kötvények megvásárlóinak. Mint látható, itt már egy absztraktabb, a cég által talán nehezebben is menedzselhető célról beszélünk, ráadásul sajnos az ESG minősítések is számos kihívással szembesülnek. Itt kiemelhető többek közt a jelentős szórás az egyes minősítők adott vállalatra adott ratingjében (vannak esetek mikor az egyik minősítőnél a legjobb, míg a másiknál a legrosszabb besorolással bír ugyanaz az entitás), vagy éppen az egész ESG koncepcióval kapcsolatos kérdőjelek kétségkívüli megléte (például egyes kutatások a magas ’E’ pontszámok és a magas CO2 kibocsátás közt is találtak pozitív korrelációt).
Kulcskérdés tehát az olyan indikátorok megválasztása, amelyek a valós változás irányába lökik a céget és nem egy túlságon elvont célrendszert alkalmaznak. Az alábbi ábrán, amely a 2020-as év sustainability-linked kötvény kibocsátásait mutatja milliárd dollárban, látható, hogy az új kibocsátások volumene alacsony bázisról ugyan, de dinamikusan emelkedik:
Forrás: IIF, Bloomberg
Kérdések: ösztönzők, átalakulás, adathiány, árazás és piaci elfogadás
Első körben a fő kérdés az, hogy elegendő ösztönzőt jelent-e egy cégnek a 10-50 bázispontos kamatelőny ahhoz, hogy például az adott ÜHG kibocsátás csökkentést elérje. Historikus adatok sajnos erről még nem állnak rendelkezésre, de az feltételezhető, hogy önmagában egy kötvény vagy hitel nem jelent elegendő nyomást ebben a kérdésben. Annyi bizonyos, hogy a menedzsment és az egyéb érintettek (stakeholderek) figyelme koncentráltabb lehet a kérdésben, így egy plusz ösztönzőt biztos jelenthet, hiszen a bejelentett cél mellett már nem csak szóbeli, hanem szerződéses elköteleződés is van. (Még ha csak egy adott hitelre/kötvényre is vonatkoztatva.)
A második kérdés, hogy a bejelentett cél elegendő-e az átalakuláshoz? A párizsi célok eléréséhez szükséges CO2 csökkentései pálya hozzávetőlegesen minden cégre felrajzolható, így ezt a piaci szereplők közelítőleg meg tudják ítélni. Mindenesetre itt is előnyt élvezhetnek a mérhetőbb, kevésbé „kijátszható” célok.
A harmadik kérdés, hogy honnan áll rendelkezésre megbízható, piaci szereplők által is elfogadott adat. Ez a nagyobb cégek esetében már a kötelezően közzétett adatokat is jelentheti (például az EU-ban), de kisebb, akár kkv-méretű cégnél a megfelelően hitelesített kibocsátási adatok hiányozhatnak[1]. A zöldpénzügyek további fejlődésének egyik kulcspontja tehát az adatok „előállítása”, hitelesítése és könnyű hozzáférhetőségének biztosítása.
Az árazás természetesen itt is neuralgikus pont: az éghajlatváltozás kockázatainak csatornáit jól ismerjük ugyan, de számszerűsítésük súlyos kihívásokkal teli. Különösen igaz ez egy adott cég esetében, amelynél még az egyedi tulajdonságok is torzítják a becslést. A „klímakockázati prémium/diszkont” árazásának szükségessége logikai úton értelemszerűen belátható, de a megalapozott gyakorlati és elméleti háttér még kidolgozás alatt áll.
A piaci fogadtatás egyelőre óvatosan pozitív, zajlik a termék standardizálása a „green washing”-ot elkerülendő. Segíti továbbá a termék elfogadását az EKB bejelentése miszerint fedezetként elfogadnak megfelelő hitelbesorolással ellátott sustainability-linked kötvényeket is.
Összefoglalva tehát, a fenntarthatósági célokhoz kötött hitelek és kötvények a cég teljes környezeti terhelését igyekeznek figyelembe venni, ami akár előnyként is értelmezhető a csak adott projektekre fókuszáló zöldkötvényekhez képest. Azonban pont ebből fakadóan számos kihívással is szembesülnek e termékek, amelyek leküzdése még várat magára.
Tapaszti Attila
[1] Bár például már magyar startup is foglalkozik a kkv-k esetében a kibocsátás számszerűsítésével.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
