A legtöbbünk 1-2 percig bírja ki víz alatt. Nem úgy a délkelet-ázsiai tengeri nomád, bajau nép: tagjai akár 10-13 percig is vígan ellubickolnak a víz alatt, bármiféle búvárfelszerelés nélkül. Mégis hogyan képesek erre?
A válasz az adaptációban rejlik. Ezek az emberek sok-sok emberöltőn keresztül víz alatti halászatból éltek és – vélhetően természetes szelekció révén – sokkal nagyobb a lépük, mint a többi, sokkal inkább víz feletti életmódot követő környékbeli népé. A nagyobb lép pedig segíti a több oxigén felvételét. Ráadásul a tengeri emlősökhöz hasonlóan a bajauk is bírják az oxigénhiányos állapotot, a többi emberhez képest mindenképpen jobban, akik szöveteiben az oxigénhiány – és ez sajnálatos módon a covid járvány során még inkább előtérbe került – rövid perceken belül maradandó károsodást okoz.
De mi köze a tengeri nomádok lépének a pénzügyi rendszerhez? Röviden: a pénzügyi rendszer is alkalmazkodik, ha bizonyos részei akadályokkal (oxigénhiánnyal) szembesülnek. Lássuk, hogyan!
A globális pénzügyi rendszerről sok embernek a bankszektor jut eszébe elsősorban, de fontos látni, hogy a nem-banki pénzügyi intézmények (NBPI) nagyon is lényeges szeletet képeznek: 2019-ban az FSB[1] becslése szerint (amely 21 ország + eurozóna adatain alapszik) a globális pénzügyi rendszer közel felét képezték eszközérték alapján, valamelyest megelőzve a bankszektort.
Forrás: FSB: Global Monitoring Report on Non-Bank Financial Intermediation 2020. 8.o.
Kik is ezek az NBPI-k? Ez egy nagyon tág csoport változatos szereplőkkel. Ide tartozik az úgynevezett árnyékbankrendszer, de a biztosítótársaságok, nyugdíjalapok is. Az árnyékbankrendszerre definícióknak nem vagyunk híján, itt az FSB meghatározására támaszkodunk. Lényegében olyan szereplők vagy tevékenységekről van szó, amelyek bank-jellegű kockázatokkal járnak (például hitelkockázat, likviditási kockázat, lejárati eltérésből fakadó kockázat), viszont részben vagy egészben a bankszektoron kívül találhatóak – amely egyszerre jelenthet lazább felügyeleti szabályozást és kevesebb bankszektort támogató infrastruktúrát is (például jegybanki programokhoz való hozzáférés). Az árnyékbankrendszerhez tartoznak például az olyan pénzügyi alapok, amelyek vállalatok által kibocsátott kötvényekbe fektetnek.
A 2008-2009-es válságot követően a szabályozás sok területen változott, illetve szigorodott. A korábbi banki-szintű szabályozás és a monetáris politika mellé bekerült harmadikként a makroprudenciális politika, amely a pénzügyi rendszer egészének stabilitását hivatott célozni. Eszközeit nagyobbrészt – bár nem kizárólag – a bankszektorra vagy azon keresztül alkalmazzák. Ezek például a magasabb tőke/likviditáskövetelmények rendszerszinten fontos szereplőkkel szemben, az anticiklus tőkepufferek (több tőkét tegyenek félre a bankok “jó időkben”, amelyekre tudnak támaszkodni “nehéz időkben”), hitelezési limitek, jövedelemarányos törlesztőrészletekkel, hitelfedezeti mutatókkal kapcsolatos szabályok stb.
A makroprudenciális politikákkal szemben az egyik gyakran hangoztatott kritika, hogy nem szivárog be mindenhova, vagyis különösen az árnyékbankrendszert kevésbé érinti, mint a bankokat.
Egy most megjelent BIS tanulmány további bizonyítékokkal szolgál. 24 országot[2] és a 2002-2017-es periódust vizsgálva azt találja, hogy egy ország makroprudenciális politikájának szigorodása az adott ország banki eszközeinek zsugorodása mellett az árnyékbankrendszer növekedésével jár. Egy külföldön szigorodó makroprudenciális szabályozás viszont a hazai ország banki eszközeit növeli és a hazai árnyékbankrendszer méretét arányaiban csökkenti (az országok közötti kapcsolatot a pénzügyi követelések nagyságával proxizva). Vagyis a makroprudenciális szabályozás hatással van az országon belüli bank/nem-bank szegmensek relatív nagyságára, és országon túli hatásai is vannak (spillover).
A tanulmány szerzői panelregresszióval vizsgálják a kapcsolatot az adott év, illetve a négy megelőző év makroprudenciális intézkedéseit figyelembe véve, kontrollálva a pénzügyi rendszer méretére, a felügyeleti szervek függetlenségére és a gazdaság állapotára. Szimmetriát is vizsgálnak, és mind szigorításra, mind lazításra mutatnak ki hatást. A tanulmány felfedezései összecsengenek korábbi eredményekkel. Cizel és szerzőtársai (2019) már kimutattak makroprudenciális spillover hatást a NBPI szektorra, Avdjiev és szerzőtársai (2017) pedig arra találtak bizonyítékot, hogy megnövekszik a külföldre folyósított hitel, ha egy országban szigorodik a hitelfedezeti követelmény vagy megnövekednek a (helyi devizás) tartalékelőírások.
Az árnyékbankrendszer növekedése önmagában nem feltétlenül gond, hiszen forrásokat biztosíthat olyan hitelképes szereplők számára, akiknek erre szükségük van, ugyanakkor a bankrendszer nem (teljesen) elégíti ki ezt az igényüket. Ez különösen olyan területeken lehet igaz, ahol a banki szolgáltatásokhoz (részben vagy egészben) a lakosság vagy a cégek egy fontos része nem fér hozzá (underbanking). Ugyanígy időbeli dimenzió is elképzelhető – például hitelszűke válságok vagy katasztrófák után.
Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a makroprudenciális politikák szigorodása után növeli részesedését az árnyékbankrendszer. A BIS tanulmány – másokkal egyetemben (például Irani és szerzőtársai 2018 vagy Cizel és szerzőtársai 2019) mindenképpen felhívja a figyelmet a szabályozások összehangoltságának fontosságára – mind területi hatály, mind szegmens szempontjából. A pénzügyi rendszer ugyanis alkalmazkodik, ha valahol több az oxigén, a tevékenységek egy része oda áramlik.
Baranyai Eszter
Hivatkozások:
Avdjiev, S, C Koch, P McGuire és G von Peter (2017): “International prudential policy spillovers: A Global Perspective“, International Journal of Central Banking, 13(2), 5-33.
Cizel, J, J Frost, A Houben és P Wierts (2019): “Effective macroprudential policy: Cross-sector substitution from price and quantity measures”, Journal of Money, Credit and Banking, 51(5), 1209–35.
Claessens S, G Cornelli, L Gambacorta, F Manaresi és Y Shina (2021): “Do macroprudential policies affect non-bank financial intermediation?” BIS Working Paper No 927.
Ilardo, M, I Moltke, T S Korneliussen, S Salingkat, R Nielsen és E Willerslev: “Physiological and genetic adaptations to diving in sea nomads”, Cell, 173(3), 569-580.
Irani, R, R Iyer, R Meisenzahl és JL Peydro (2018): “The rise of shadow banking: Evidence from capital regulation”, CEPR Discussion Paper 12913. Williams, TM és RW Davis (2021): “ Physiological resiliency in diving mammals: insights on hypoxia protection using the Krogh principle to understand Covid-19 symptoms”, Comparative Biochemistry and Physiology Part A: Molecular & Integrative Physiology, 253.
[1] A Financial Stability Board (Pénzügyi Stabilitási Tanács) egy nemzeti pénzügyi felügyeleteket és szabályozóhatóságokat magába foglaló nemzetközi szervezet, amely a globális pénzügyi rendszert kíséri figyelemmel és ajánlásokat fogalmaz meg.
[2] Argentína, Ausztrália, Belgium, Chile, Dél-afrikai Köztársaság, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, India, Indonézia, Írország, Japán, Kanada, Korea, Luxemburg, Mexikó, Németország, Olaszország, Oroszország, Spanyolország, Svájc, Szingapúr, Törökország.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
