A gazdaság klímasemlegessé történő átalakulása évente több ezer milliárd dolláros befektetést igényel, amelynek idejében történő becsatornázása mind az üzleti, mind az állami szféra számára kihívást jelent. A gazdaságok átalakítása komplex feladat, ami rendszerszintű szemléletet igényel. A piaci koordináció önmagában ezt nem tudja biztosítani a tapasztalatok alapján. Röviden: az üzleti és az állami szektorok együttműködése kulcsfontosságú.
A jegybankok több szempontból is fontos szerepet játszhatnak a zöld átalakulásban. Lényeges, hogy a klímaváltozás a jegybankok jelenlegi mandátumaiból is számosra direkt vagy indirekt hatást gyakorol majd. Pár példa erre: a klímaváltozás hatása a fogyasztói árak volatilitásának emelkedésére; az átalakulási[1] kockázatok hatása a pénzügyi stabilitásra; fizikai kockázatok hatása a hitelfedezetekre stb. Természetesen ezek többnyire hosszabb távon jelentkező kockázatok, azonban pont a piaci (sajnálatosan ultra-) rövidtávú szemlélet ellensúlyozására és változtatására van szükség.
A jegybankok nagy vonalakban tehát egyrészt a környezeti és klímakockázatok beárazását támogathatják új módszertannal és egyéb ösztönzőkkel, másrészt mobilizálhatják a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat a zöld átalakulás érdekében. De nézzünk ebből a rengeteg feladatból egy szűkebbet, a jegybanki portfóliókezelést!
Eltérő mélységben és módszerekkel, de a jegybankok nagy része már érvényesíti a zöld szempontokat
Az NGFS[2] 2020-as felmérése szerint a jegybankok már majd 80 százaléka alkalmaz a portfoliókezelése során valamilyen ESG vagy egyéb zöld szempontot. Fontos, hogy globálisan egyes jegybankok nem csak a devizatartalékot, hanem egyéb portfóliókat is kezelnek (például a dolgozók nyugdíjmegtakarításai, elkülönített saját tőke befektetése[3] stb.). Utóbbiak esetében jellemzőbb a magasabb részvénykitettség, míg az FX-tartalékokat még mindig a kötvényjellegű befektetések dominálják, bár ezen a területen is érezhető némi elmozdulás más, kockázatosabb befektetések irányába.
A leggyakrabban alkalmazott stratégia az ún. negative screening, ami alapesetben egyes etikailag és környezeti fenntarthatóságból megkérdőjelezhető működésű iparágak/cégek kizárását jelenti a befektetési univerzumból. Korábban ez olyan szegmenseket érintett elsősorban mint a dohányipar, tömegpusztító fegyverkerek gyártása, gyermekmunka alkalmazása stb., de egyre inkább megjelennek a környezeti megfontolásból kizárt iparágak is, például a szénipar. A stratégia egyéb filterekkel tovább finomítható, például kizárásra kerülhetnek azon cégek, amelyeknek az árbevétele több mint 50 százaléka gáztermelésből és több mint 10 százaléka olajkitermelésből származik és így tovább. A módszer előnye főként az egyszerűsége, de számos hátránnyal is bír: többek között nem lehet minden szennyező iparágat kizárni, hiszen a gazdaság még közel sem tudna például olaj nélkül működni a közeljövőben. Másik hátránya a befektetési univerzum szűkítése, amely a tradicionális pénzügyi célokat is erősen sértheti (hozam/kockázat szempontból).
A fenti hátrányok kiküszöbölésére számos más módszert is alkalmaznak a jegybankok, mint az ESG integráció valamilyen formáját, például a „best-in-class” megközelítést, ahol a legjobban teljesítő iparági szereplőket preferálják (például a cégek legjobb 20 százalékát a környezeti hatás alapján), de teljes iparágakat nem zárnak ki. Másik példa az ESG integrációra a részvényportfoliók kvantitatív módon (például Fama-French alapján) történő kezelése az ún. ESG-faktor integrálásával, ahol a pénzügyi eredmény szempontjából legrelevánsabb ESG kritériumokat igyekeznek figyelembe venni.
Végezetül számos jegybank a célzott hatással járó befektetéseket is igyekszik beépíteni a portfóliókezelésükbe, ilyen például a zöldkötvény vagy egyéb zöld tematikus befektetések. Ezeknek az előnye a valós környezeti hatások pontosabb követhetősége, ami alacsonyabb „green-washing” kockázatot jelenthet.
Mint látható, a jegybankok eltérő módszereket igyekeznek alkalmazni portfóliókezelésük során, amely eltérő célfüggvényeikből is fakad. Az NGFS által megkérdezett jegybankok a következő négy legfontosabb célt jelölték meg SRI[4] stratégiájuk bevezetését alátámasztandó, fontossági sorrendben: reputációs kockázatok menedzselése, példamutatás a teljes pénzügyi szektornak, fenntarthatósági kockázatok kezelése és jobb hozam/kockázati profil elérése.
A dupla materialitás kérdése
E kérdés nem csak a jegybanki portfóliók, hanem minden befektetési alap esetében a fókuszban van jelenleg. A dupla materialitást a következő két kérdéssel ragadhatjuk meg:
- Hogy hatnak az ESG/klíma kockázatok a portfólió pénzügyi teljesítményére? Ez a pénzügyi materialitás.
- Hogy hatnak a portfólióban található befektetések az éghajlatra, környezetre? Ez a környezeti materialitás.
Az ESG szemlélet alapvetően pénzügyi szemlélet, magyarán az ESG-faktorok figyelembevétele elsősorban jobb hozam és/vagy alacsonyabb kockázat reményében történik. Alapfeltétele, hogy a piac árazza vagy előbb-utóbb elkezdje árazni ezeket a tényezőket. Jól látható, hogy a rengeteg globális pénzügyi kezdeményezés pontosan ezt az árazást igyekszik megvalósítani. Nem érdemes azonban azt sem letagadni, hogy a több évtizedes próbálkozások (szén-dioxid adók, kvótakereskedelem stb.) eddig sajnos elégtelennek bizonyultak. Így nincs rá garancia, hogy az árazás minden környezeti kockázatra megfelelően kiterjed, pedig a portfóliókezelők elsődleges feladata továbbra is a pénzügyi eredmények elérése.
Ezzel érkezünk a második szintre, azaz a portfóliókban tartott eszközök környezeti hatására, amely szélesebb lehet, mint a pénzügyi szempontból releváns hatások köre. A jelenlegi globálisan elfogadott hozzáállás, hogy ezeket a hatásokat minél nagyobb mélységben és könnyen elérhető módon jelenteni kell (például ezt támogatja a most életbe lépő SFDR) a befektetők felé, ami remélhetőleg a kockázatok minél pontosabb megismerését teszi lehetővé. Ez pedig elvezethet a befektetői attitűd változása, azaz az árazás felé[5].
Mindenesetre első lépésként a jegybankok egyre nagyobb hányada dönt a mérlegük egyes elemeinek (pléldául QE program elemei, FX-tartalék stb.) klímakockázati, ún. TCFD jelentéséről: kiemelhető a francia és angol jegybank már megvalósult jelentése, valamint az EKB terve. A jegybankokban felhalmozódó ilyen jellegű tapasztalat és tudás pedig a piaci szereplőket is segítheti a jövőben (best practice kialakítás stb.).
Az MNB zöldkötvény-portfóliója
Az MNB – globális szinten is úttörő szerepet játszva – széles körű és egyre bővülő spektrumú zöld programmal rendelkezik, amely lefedi az NGFS által ajánlott összes szegmenst. A devizatartalék-kezelési gyakorlatban jelenleg az elkülönített zöldkötvény-portfólió (ami az NGFS besorolásában az ún. „impact investing” kategóriájába esik) játszik szerepet, amely globálisan az első ilyen jellegű dedikált jegybanki portfóliónak tekinthető. A portfólió hozam-kockázat karakterisztikája gyakorlatilag megegyezik a tartalék egyéb portfólióival, a zöld befektetések hosszabb időhorizontja miatt némileg hosszabb cél-durációval. Az adott kötvény által finanszírozott projektek zöld megfelelésének vizsgálata a nemzetközi standardoknak megfelelően történik (GBP, CBI, később EU GBS), valamint külső független minősítő pozitív véleménye is szükséges feltételt képez.
Első alkalommal idén került kimutatásra a zöld portfólió környezeti hatása, amely 55 ezer tonna CO2 csökkentést/elkerülést[6] jelent évente. Ez a szám hozzávetőlegesen egy 10 ezer fős magyar település karbonlábnyomának felel meg. Fontos aspektus, hogy a zöldkötvényeknek az adott ország, vállalat, bank klímastratégiájába is szervesen illeszkednie kell, tehát a kibocsátó elköteleződését is vizsgálni szükséges a „green washingot” elkerülendő.
Konklúzió
A jegybankok számos területen játszhatnak lényeges szerepet a globális zöld és fenntartható átalakulás tekintetében. Ennek egyik fontos eleme a központi bankok által kezelt több ezer milliárd dolláros összeget kitevő portfóliókban a zöld és ESG aspektusok fokozatos érvényesítése. Természetesen a tradicionális tartalékkezelési célok (likviditás, biztonság és hozam) e folyamatban nem sérülhetnek, ugyanakkor a pénzügyileg materiális klímakockázati tényezők figyelembevétele a hagyományos szempontrendszer szerint is szükségessé válhat a jövőben. Az éghajlatváltozás hatásainak pénzügyi előrejelzése számos nehezen vagy akár nem kiküszöbölhető bizonytalanságot rejt, ez azonban nem nyújthat okot a klímaváltozás hatásainak ignorálására.
Tapaszti Attila
[1] A zöld átalakulás – amely a szabályozások változásában, fogyasztói szokások átalakulásában, iparági standardok módosulásában stb. érhető tetten – a cégek, bankok működésére jár közvetlen hatással, amely a pénzügyi eredményükben is megjelenik majd.
[2] Network for Greening the Financial System. Jegybankok és pénzügyi szabályok globális szervezete a pénzügyi rendszer zöld átalakulásának eléréséhez, amelynek az MNB is tagja.
[3] Az EKB esetében az egyes tagbankok külön kezelik ezt a részt ún. „own fund” néven.
[4] Sustainable and Responsible Investment
[5] A jelenlegi probléma azonban inkább abban rejlik, hogy mi történjen a környezetileg materiális, de pénzügyileg sem vállalati, sem eszköz szinten még nem releváns tényezőkkel. Mint látható, a kérdés valamelyest a 22-es csapdájához hasonlít, de annyi elmondható, hogy a szabályozások szigorodása jelentheti a kezdőlökést. Azaz globális politikai támogatás nélkül nehezen mozdítható ki a rendszer a jelenlegi állapotából.
[6] Egy adott, régiónként eltérő alappályához képesti javulás kerül kimutatásra. Azaz például a főként olaj- és szénalapú energiatermeléssel működő országokban megvalósuló megújuló beruházás nagyobb pozitív hatást ér el, mint egy főként megújulóra vagy atomenergiára támaszkodó országban megvalósuló ugyanolyan beruházás.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
