Lassan két éve küzd a világ a koronavírus-járvánnyal, miközben a fejlett országok jelentős részében már egy éve rendelkezésre állnak vakcinák (például a Pfizer-BioNTech készítménye), melyekkel a tudományos konszenzus alapján sikerrel vehetjük (vehetnénk?) fel a harcot a vírussal szemben. Az oltási programok kezdeti sikerei azonban sok helyen, így Magyarországon és az Egyesült Államokban is kifulladni látszanak, ahogy az átoltottság elért egy platót: jelen bejegyzés írásának pillanatában 62 százalékot mindkét országban.[1] Felvetődik a kérdés, vajon milyen eszközökkel lehet arra sarkallni minél több állampolgárt, hogy éljen a lehetőséggel, és vegye fel az oltást, ezzel védve nem csak saját magát, de a környezetében élőket is?
A kérdés megválaszolásához Chang és szerzőtársai (2021a) a blogunkon számos alkalommal tárgyalt viselkedési közgazdaságtan eszköztárához nyúltak. 2021 közepén a kaliforniai Contra Costa megyében elérhető volt a Pfizer-BioNTech vakcinája minden felnőtt lakos számára, így az oltás felvételéhez elég volt időpontot foglalni, és elballagni a legközelebbi oltópontra. Sokan azonban ezt mégsem tették meg, így adódott a kérdés, hogy a kutatók megvizsgálják, mivel lehet rávenni az embereket az oltás felvételére.
De mit is csináltak Changék? A szerzők a helyi egészségbiztosító adatbázisában szereplő felnőtt oltatlan lakosság körének kiküldtek egy meghívót egy internetes kérdőív kitöltésére, amire több, mint 58 ezren jelentkeztek. A felmérés keretében a résztvevők először kitöltöttek egy kérdőívet demográfiai és jövedelmi viszonyaikról, politikai nézeteikről, valamint a COVID-dal kapcsolatos ismereteikről és véleményükről. Ezt követően véletlen módon négy csoportra osztották a résztvevőket, és vagy nem mutattak nekik videót, vagy mutattak nekik egyet a következő három közül: egy arra fókuszált, milyen lesz visszatérni a járvány előtti normális időbe (ezt a California Department of Public Health, CDPH készítette), egy a vakcina biztonságosságát mutatta be, egy pedig az oltatlanság negatív egészségi következményeiről szólt. Ezt követte egy kérdőív a résztvevők vakcinával kapcsolatos ismereteiről és attitűdjéről, valamint annak a valószínűségéről, hogy harminc napon belül beoltatják magukat. Az utolsó előtti lépésben véletlenszerűen három csoportba sorsolták a részvevőket: az első csoportba kerülők semmit, a másodikban lévők 10 dollárt, a harmadik tagjai pedig 50 dollárt kaptak, ha beoltatják magukat a kérdőív kitöltését követő két héten belül. Végül pedig a résztvevők felének a képernyőjén megjelent egy link, amivel rendkívül egyszerűen tudtak oltási időpontot foglalni.
Hogyan lehet ebből a nagy mennyiségű adatból értelmes következtetéseket levonni? A kulcsszó a randomizálás, azaz a fenti lépések mindegyike egymástól függetlenül, véletlenszerűen zajlott le. A szerzők az eredményeket a blogunkon korábban Rácz Olivér által ismertetett módszertan segítségével értékelték ki. És hogy melyik “beavatkozás” gyakorolt pozitív hatást az oltás felvételére? Sokkoló módon: egyik sem! Az alábbi ábrán látható, hogy sem egyik videó, sem a pénzügyi ösztönző, sem a könnyített regisztráció nem változtatta meg szignifikánsan az oltási hajlandóságot.
Az oltási ráta százalékpontos változása az egyes beavatkozások hatására
Magyarázat: Az ábra azt mutatja, hogy az egyes beavatkozások hatására hány százalékponttal változott az oltási hajlandóság. A beavatkozások fentről lefelé: normalitáshoz való visszatérésről, biztonságosságról, negatív egészségi következményekről szóló videók, pénzügyi ösztönzés, könnyített oltási regisztrációs link. A rombuszok a pontbecslést jelzik, a szaggatott szakaszok a 95 százalékos konfidenciaintervallumokat mutatják. Forrás: Chang és szerzőtársai (2021a, Figure 1)
Ez az eredmény meglehetősen lehangoló: mutathatunk információs videókat, adhatunk pénzt, megkönnyíthetjük a vakcinához jutást, a hezitáló emberek egyikre sem reagálnak szignifikánsan. Azonban a szerzők mélyebben is megvizsgálták az adatokat, és azt találták, hogy a 40 éves és idősebb résztvevők körében több, mint 4 százalékponttal esett a beoltási hajlandóság, ha pénzt kaptak az oltásért cserébe. A 2020-as elnökválasztáson Donald J. Trumpra szavazók között szintén 4 százalékpontot meghaladóan esett a vakcina felvételének valószínűsége annak hatására, hogy 50 dollárt kaptak. Bár ez még mindig nem ad választ arra, hogyan lehet növelni a populáció átoltottságát, azonban azt is fontos tudni, hogyan nem szabad ösztönözni. Elképzelhető, hogy a járványt elbagatellizálók, esetleg annak létét tagadók és az oltásellenesek pontosan azt látják a pénzügyi ösztönzésben, hogy a kormányzat így akarja „megvenni” őket.
A szerzők végül megemlítik, hogy elképzelhető, hogy az oltás kötelezővé tétele az egyetlen járható út, hogy végleg magunk mögött hagyjuk a koronavírus-járványt. Ahogy látjuk, történnek ezirányú lépések a világ számos országában, így hazánkban is.
Gánics Gergely
Hivatkozások:
Chang, T., Jacobson, M., Shah, M., Pramanik, R., & Shah, S. B. (2021a). Financial Incentives and Other Nudges Do Not Increase COVID-19 Vaccinations among the Vaccine Hesitant. NBER Working Paper 29403.
Chang, T., Jacobson, M., Shah, M., Pramanik, R., & Shah, S. B. (2021b). Financial incentives and other nudges do not increase COVID-19 vaccinations among the hesitant. VoxEU.org bejegyzés (URL: https://voxeu.org/article/financial-incentives-and-other-nudges-do-not-increase-covid-19-vaccinations-among-hesitant)
[1] Az Our World In Data oldalon számos, naprakész adat között megtalálhatjuk a naponta beadott oltások számát 100 főre vetítve és az átoltottak arányát is.
“Hogyan (nem) érhető el a magas átoltottság?” bejegyzéshez egy hozzászólás
Hozzászólások letiltva.