Economania blog
A részvények árai nagy mozgásokat írnak le napról napra és évről évre, de erre jellemzően nem tud választ adni a közgazdaságtan racionális döntéshozót feltételezve. Mi lehet a hátterében, és ha valami irracionális, akkor esetleg pontosabban is előre lehet jelezni a tőzsdét, mint gondolnánk?
Több tőzsdei stratégiát is megihletett Kahneman és Tversky Nobel emlék-díjas megközelítése, a kilátás elmélet (prospect theory).
A marketing régóta használja a csali hatást, míg a sztenderd közgazdaságtan még a létezésének a lehetőségét is elveti. Viszont, ha nem ismerjük, akkor még kiszolgáltatottabbak leszünk vele szemben.
Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a jövő nem teljesen kiszámítható, és így kockázatos, bizonytalan vagy akár azt is mondhatnánk ismeretlen. A közgazdasági modellezés szempontjából viszont óriási különbség van aközött, hogy a jövő kockázatos, bizonytalan vagy ismeretlen.
Az emberi viselkedést sokszor teljesen megalapozatlan feltevések mentén modellezi a neoklasszikus közgazdaságtani iskola. Ezt fogalmazza meg a 33 pontos kiáltvány 15. pontja is: „a hibák, az elfogultságok, a mintázatok felismerése, a tanulás, a társadalmi interakciók és a kontextusok mind befolyásolják a viselkedésünket, a gazdasági elmélet általában mégsem ismeri el ezeket. A főáramú közgazdaságtannak ezért az emberi viselkedés szélesebb körű megértésére van szüksége és ebben tanulhat a szociológiától, a pszichológiától, a filozófiától és más gondolati hagyományoktól”.
Felmérések szerint a magyar lakosság mindösszesen 13-20 százaléka tudna fedezni egy váratlan kiadást. Ez azt jelenti, hogy 5 emberből legalább 4-nek gondot okoz a megélhetés, ha elveszíti az állását vagy egy nagyobb káresemény éri. Ilyenkor jellemzően csak nagyon drága megoldás marad, mint a kölcsönök, hitel vagy az alapvető ellátásokról való lemondás.