Figyelmünk véges erőforrás. Nem figyelhetünk minden információra egyformán, nem lehet mindent egyből feldolgozni, ezért korlátozott figyelmünket meg kell osztani, és prioritásokat kell felállítani. Bár intuitív, és mindenki egyetért abban, hogy nem lehet egyszerre minden információt feldolgozni, a legtöbb pénzügyi és gazdasági modell mégis ezt feltételezi.
Az egyik legérdekesebb következménye ennek a feltételezésnek, hogy megvásárolni vagy eladni egy részvényt pontosan ugyanolyan folyamat, csak ellenkező előjellel. Ráadásul olyan híres cikkek is ezt a feltételezést használják, amelyek alapjaiban határozzák meg pénzügyi gondolkodásunkat (Grossman és Stiglitz, 1980; Kyle, 1985). Miközben a vásárlásnak és az eladásnak teljesen más a pszichológiája (Barber és Odean, 2007) és a pénzügyi motivációi (Jones és szerzőtársai, 1991).
Barber és Odean (2007) azt vizsgálja, hogy a befektetők szívesebben vásárolnak-e olyan részvényből, ami valamiért megragadja a figyelmüket, hiszen több ezer részvény közül lehet választani, amiket szinte lehetetlen mind megvizsgálni. Szintén fontos kérdés, hogy ez mennyire igaz az eladásokra.
De egyáltalán hogyan lehet számszerűsíteni egy adott részvényre jutó figyelmet? Barber és Odean erre három különböző változót is használt feltételezve, hogy a kiugró hozamok (például a nap nyertesei vagy vesztesei), a kiugróan magas forgalom (az elmúlt év átlagához képest) és az, hogy szerepelt-e a cég a hírekben, olyan tulajdonságok, amik vonzzák a befektetők figyelmét. Azóta bővült még ez a módszertan a technológiának köszönhetően, és például a Google keresések alapján is jól lehet mérni, hogy megugrik-e az érdeklődés és így a ráfordított figyelem bizonyos részvények iránt (Engelberg és Gao, 2011).
Több évnyi tranzakciós listát elemezve az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a befektetők inkább vesznek olyan részvényekből, amik megragadhatták az emberek figyelmét az adott időszakban, míg ez nem jellemző az eladásokra. Ez nem meglepő, hiszen eladni leginkább azokat a részvényeket szokás, amiket már birtokolnak a befektetők (a short-selling a mai napig ritkább), és így elég arra a néhány részvényre koncentrálni. Viszont vásárlásnál akár több ezer részvény közül választhatnak a befektetők, így sokkal nagyobb hatása van, hogy melyik néhány részvényt vizsgálják meg alaposan. Az eredmények egyértelműen azt is mutatják, hogy ez a jelenség jellemzőbb az egyéni befektetőkre, míg az intézményi befektetőkre kevésbé. Ez szintén nem meglepő, hiszen egy intézményi befektetőnek több ideje van ezekre a döntésekre, és sokkal professzionálisabb infrastruktúra segíti döntéseit.
Tehát a korlátozott figyelem nagymértékben befolyásolja a részvényvásárlásokat, aminek további következményei is vannak. Például a részvények árában és így a várható hozamaikban is megjelenik, ha nagy figyelem fordul egy-egy részvényre. A nagyobb figyelem túlárazáshoz vezet, ami kisebb várható hozamot eredményez (Fang és Peress, 2009). Más mechanizmusokat használva a korlátozott figyelmet maguk a cégek is ki tudják használni, ha például negatív híreket inkább olyan időszakokban hoznak nyilvánoságra, amikor kisebb figyelem hárul magára a cégre egyébként (DellaVigna és Pollet, 2009). A kisebb figyelem hatására magát a rossz hírt sem veszik annyira figyelembe, így a cég tudja csökkenteni a rossz hír hatását az árfolyamra.
Neszveda Gábor
Hivatkozások:
Barber, B. M., & Odean, T. (2007). All that glitters: The effect of attention and news on the buying behavior of individual and institutional investors. Review of Financial Studies, 21(2), 785-818.
DellaVigna, S., & Pollet, J. M. (2009). Investor inattention and Friday earnings announcements. Journal of Finance, 64(2), 709-749.
Engelberg, J, & Gao, P. (2011). In search of attention. Journal of Finance, 66(5), 1461-1499.
Fang, L., & Peress, J. (2009). Media coverage and the cross‐section of stock returns. Journal of Finance, 64(5), 2023-2052.
Grossman, S. J., & Stiglitz, J. E. (1980). On the impossibility of informationally efficient markets. American Economic Review, 70(3), 393-408.
Kyle, A. S. (1985). Continuous auctions and insider trading. Econometrica, 1315-1335.
Jones, S. L., Lee, W., & Apenbrink, R. (1991). New evidence on the January effect before personal income taxes. Journal of Finance, 46(5), 1909-1924.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
“A korlátozott figyelem hatása a tőzsdei befektetésekre” bejegyzéshez egy hozzászólás
Hozzászólások letiltva.