A koronavírus miatt nyugdíjba is másképp megyünk majd

A COVID-19 pandémia a tragikus közegészségügyi hatások mellett nagyon jelentős gazdasági károkat is okozott, elég csak a világ nagy részét érintő recesszióra, a munkanélküliek tömegeire, a beruházások visszaesésére és az adósságok radikális megugrására gondolni. Mindannyiunk élete megváltozott, a bizonytalanság és a kockázatok felerősödése lett a mindennapok jellemzője. A koronavírus gazdasági hatásai szerteágazóak, így nem meglepő, hogy a pandémia a nyugdíjak világát sem hagyta érintetlenül.

A tőkefedezeti nyugdíjrendszerekre gyakorolt hatás elég triviális, hiszen a járványhelyzet és az arra adott gazdaságpolitikai válaszok immár több mint egy éve rángatják a nyugdíjmegtakarításokat is „befogadó” tőzsdéket, és előretekintve sem rózsásak a kilátások; az ugyanakkor már kevésbé triviális, hogy milyen következményekkel járhat a világjárvány az állami nyugdíjakra. Természetesen itt is adódik egy elég egyértelmű „csatorna”, mégpedig az állami pénzügyeken keresztül, hiszen a koronavírus szinte minden érintett országban recesszióval és így az állami bevételek apadásával és a kiadási szükségletek megemelkedésével járt. A megugró deficiteket ugyanakkor jellemzően hatékonyan és viszonylag olcsón képesek finanszírozni az államok, a piaci mellett a ma már egyre több feltörekvő országot is jellemző jegybanki kötvényvásárlások következtében. Előretekintve az alábbi pontok lehetnek relevánsak:

  • egyelőre még nem látszik tisztán, hogy pontosan mik is lesznek a fő hatások, de a pandémia az általános gazdasági helyzeten túl mind a nyugdíjcélú megtakarításokra, mind a hozamokra, mind pedig a demográfiai folyamatokra hatással lehet;
  • a pandémia hatása nem egyenletes lesz, ahogy a járvány sem ugyanolyan mértékben érinti az egyes országokat, régiókat;
  • rövid távon a nyugdíjrendszerekre a legnagyobb hatással a gazdasági aktivitás visszaesése, a gazdaság egészét érintő diszrupció lesz, a költségvetéseket ugyanis ki kell egyensúlyozni, ami a nyugdíjkiadásokon is nyomot hagyhat;
  • hosszabb távon nagy a bizonytalanság, de jó eséllyel a kihívások jelentősek maradnak, hiszen egyrészről a költségvetési nyomás szinte bizonyosan érdemi marad (a kiépült adósságokat le kell csökkenteni), másrészről pedig a kamatlábak alacsonyak maradhatnak (ami az elérhető hozamokat is mélyben tartja).

A fenti, tisztán gazdasági következmények mellett egyéb hatásokkal is számolni kell – könnyen lehet, hogy a koronavírus miatt egyszerűen másképp fogunk megöregedni, illetve az idős korra vetülő figyelem miatt hatékonyabban léphetünk fel az öregedés jelentette kihíváskkal szemben. A Wall Street Journal 10 pontban szedte össze a várható hatásokat (néhol talán túl optimista megközelítést alkalmazva):

  1. A szociális intézményeket érintő magas halálozás miatt szigorodhatnak a szabályozások, az időseket befogadó intézmények ellátási színvonala emelkedhet, illetve többen maradhatnak otthonaikban idős korukban, az otthoni ápolás felértékelődhet, az ebben a szegmensben dolgozók bére emelkedhet. A korból adódó elkülönülés (age-segregation) visszaszorulhat, az időskor megítélése javulhat.
  2. Az idős generációk is egyre inkább profitálhatnak a technológiai fejlődésből. A fejlesztések el fognak indulni abba az irányba, hogy a szeretteiktől legalábbis részben szeparált időseknek milyen technológiai szolgáltatásokra lehet szüksége, és ezeket az igényeket miképp lehet kielégíteni. A telemedicina minden bizonnyal az egyik fő fejlődési irány lesz, de fókuszba kerülhet a virtuális turizmus vagy az unokák tanításával összefüggő fejlesztések is.
  3. A pandémia egyik legtragikusabb következménye, hogy csökkenni fog a várható élettartam (illetve egyes becslések szerint már most is több mint egy évvel csökkent) – egyrészről tételesen a COVID-19 halálozási adatai miatt, másrészről pedig abból adódóan, hogy az egészség megőrzéséhez szükséges fizikai és mentális tevékenységektől (sport, társas kapcsolatok stb.) sokaknak távol kell tartaniuk magukat.
  4. A fentiektől nem függetlenül tudatosabban élhetjük meg az időskori éveket. Sokakat frusztrál az idősebb korosztályból, hogy nem tudják a korábban tervezettnek megfelelően élni a mindennapjaikat, nem tudnak találkozni a családtagokkal, ami ugyanakkor lehetőséget is jelent arra, hogy végig gondoljuk, mi fontos és mi kevésbé az. Az élet rövidségére és korlátozottságára egyszerre döbbent rá az egész világ, és különöse az idősebbek.
  5. Tudatosabban készülünk az életünk végére. A járvány alatt érezhetően nőtt azon weboldalak látogatottsága, amely az élet végére fókuszál. Egyre többen kezdtek azzal foglalkozni, hogy miképp fejezik be földi életüket, rendezik majd el földi dolgaikat, milyen egészségügyi vagy egyéb szolgáltatásokat vennének igénybe. Ez az emberi aspektus mellett egy üzleti szektor is, így a közgondolkodás ilyen átalakulása gazdasági következményekkel is jár.
  6. Egészségesebben fogunk élni. A koronavírusról keveset tudunk, de annyi biztosnak látszik, hogy a krónikus betegségben szenvedőket súlyosabban érinti a fertőzés, mint az egészségeseket – különös tekintettel a túlsúlyra, a szív- és érrendszeri betegségekre, illetve bizonyos esetekben a cukorbetegségre. Ezekre a betegségekre nem mindig van ráhatsáunk, de a kialakulásuk esélyét csökkenti az egészséges életmód (testmozgás, egészséges táplálkozás), így a mostani pandémia könnyen sokakat elmozdíthat az egészséges élet irányába. Elsősorban nem a tényleges kor számít, hanem a biológiai kor, amire van hatásunk. Az egészségügyi kiegészítők használata is elterjedhet.
  7. Több pénzt kell félretennünk az aktív évek alatt. A koronavírus-járvány ráerősített arra, hogy tartósan alacsony kamatokra kell berendezkednünk – ami nem csak olcsó finanszírozási lehetőséget jelent, hanem azt is, hogy a megtakarításaink sem fialnak sokat. Ez azt jelenti, hogy évente kevesebbet élhetünk fel a megtakarításainkból, mint eddig, ha nem szeretnénk idő előtt kifutni a pénzből (a korábbi amerikai hüvelykujj-szabály szerint évente a megtakarítások 4 százaléka használható fel a nyugdíjas időszakban, de most már inkább a 3 százalék tűnik reálisnak…)
  8. A megtakarításaink szerkezetét is indokolt átalakítanunk. Az eddigi „tegyünk félre a nyugdíjas évekre” megközelítés helyett/előtt olyan megtakarításokat is indokolt képeznünk, amelyekhez a nyugdíjba menetel előtt és viszonylag rugalmasan hozzá tudunk férni – a járványok ugyanis akár már a nyugdíj előtt szükségessé tehetik, hogy hozzányúljunk a félretett pénzünkhöz (ami persze megnehezíti a 7-es pontban írt magasabb megtakarítások felhalmozását…)
  9. Tovább fogunk dolgozni. Már eddig is jellemző volt, hogy emelkedik az idősebb korosztály munkaerőpiaci részvétele, de ez a fentiekben már említett okok miatt tovább emelkedhet. Amennyiben a munkaadói oldal is elmozdul az otthoni és rugalmas munkavégzés irányába, az ugyancsak ezt a trendet erősíti majd.
  10. Másképp gondolkodunk majd az öregedésről. Rövid távon a koronavírus felerősítette az időskorral kapcsolatos sztereotípiákat, miszerint az idős emberek sérülékenyebbek, akiket izolálni kell. Mindez a generációk közötti konfliktusokat is kiélezte, különösen a nagy mértékben a fiatalabbakat érintő lezárások és korlátozások miatt. Hosszabb távon azonban a pandémia jó irányba is módosíthatja az öregedéssel kapcsolatos percepciókat. Vannak arra utaló jelek például, hogy a betegségek jelentette fenyegetéssel szemben az idősebb generációk pszichológiai, mentális értelemben ellenállóbbak, és egyre inkább egyértelművé válik az is, hogy mennyire szükségünk van egymásra – kortól függetlenül.

Kolozsi Pál Péter


Főoldali kép forrása: pixabay.com