A közgazdaságtan sokak szerint kellően messze van ahhoz a mindennapoktól, hogy a kérdéssel professzionálisan nem foglalkozók ne is akarják megpróbálni megérteni a döntések mögötti elméleti alapokat. Miközben ezek az összefüggések néha nem is olyan nagyon bonyolultak, sőt még olyan is előfordul, hogy a gazdaságban olyan „szabályokra” akadunk, amelyeket esetleg az élet egyéb szegmenseiből is ismerhetünk.
Ezért lehet hasznos és népszerű, ha más területekről vett példákkal, párhuzamokkal próbáljuk közelebb vinni a nem-szakmabeliekhez a gazdaságpolitikai döntéshozatalt. Ennek legismertebb példája, amikor Mervyn King, a Bank of England egykori kormányzója Diego Maradona mexikói világbajnokságon, az angolok ellen szerzett két gólján keresztül mutatta be a monetáris politika működését – az első góllal a „régi és misztikus” központi banki megközelítést, a másodikkal pedig a modern, a várakozásokon keresztül ható monetáris politikai gyakorlatot prezentálva.
A „gazdaságpolitikáról kicsit másképp” sorozat új taggal bővült a napokban, igaz, ezúttal nem a foci, hanem a talán kicsit szűkebb kört elérő komolyzene világából vett példával. François Villeroy de Galhau, a francia jegybank elnöke egy márciusi konferencián beszélt az árstabilitás, a pénzügyi stabilitás és a gazdasági stabilitás hármasáról, kifejtve, hogy ezeket a célokat együtt, egymást erősítve lehet és kell a gazdaságpolitikának elérnie. A francia jegybankár beszéde végén Franz Schubert híres, Stanley Kubrick “Barry Lindon” című filmjéből is ismert második (Esz-dúr) zongoratrióját hozta párhuzamként, ahol a három hangszer – zongora, hegedű, cselló – olyan összhangban szólal meg, ahogy a három nagy gazdaságpolitikai ágnak, azaz a monetáris, a makroprudenciális és fiskális politikának is kellene.
Villeroy de Galhau szerint a Schubert-darabból sokat lehet tanulnunk, hiszen egyik hangszer sem nyomja el a többit, hanem épp ellenkezőleg a hangszerek szinte egymásnak felelve szólalnak meg, ezzel biztosítva a zenemű harmóniáját. És hogy mit jelent ez szerinte a gazdaságpolitikai gyakorlatban? Legjobb esetben „dominancia nélküli összehangoltságot” (“synchronisation without domination”), de legalább „kölcsönös előreláthatóságot” (“mutual predictability”).
Hogy igaza van-e a francia jegybankárnak, döntsük el egy kis zenehallgatás után!
Kolozsi Pál Péter
Főoldali kép forrása: pixabay.com
