Viszonylag ritka, hogy közgazdászok tévésorozatból inspirálódnak elemzési témát illetően. Ugyanakkor amellett, hogy a Netflix sikersorozata, a Squid Game néhány hét alatt letarolta a streaming világot, az általa kiváltott hype egyre több olyan hírhullámot vet, ami nemcsak a sorozatfüggők szubkulturális blogjait tölti meg, hanem a hírügynökségek gazdasági rovatába kívánkozik. A rekordokat döntő népszerűség természetesen őrült hasznot hoz magának a streamingszolgáltatónak és jó néhány további cégnek, amelyek közvetlenül vagy akár csak egészen lazán kapcsolódnak a sorozat valamely eleméhez, szereplőjéhez, szimbólumához – csak idő kérdése volt, hogy a kriptovilágban is megjelenjen a sorozat lenyomata. (És ahhoz sem kell nagy jóstehetség, hogy a 456-os sorszámú melegítővel könnyű lesz behúzni a késő őszi divatszezont.) A kapcsolódó (gazdasági) következmények erőssége, a felkapottság terjedésének intenzitása minimum elgondolkodtató, így a hírek emésztgetése során (és két rész darálása között) talán érdemes arra is rászánnunk pár gondolatot, hogy kicsit tágabb közgazdasági kontextusba helyezve mit üzenhet számunkra a sorozat zajos sikere, mindaz, ami az elmúlt másfél hónapban a Squid Game égisze alatt történt.
Nem (csak) a fundamentumok számítanak
A mém kriptotoken árrobbanásának megalapozatlanságáról túl hosszasan nem érdemes értekezni. Egyrészt az Economania blog szerzői korábban már jó pár jogos kérdőjelet vagy éppen piros felkiáltójelet helyeztek el a témában, másrészt pedig annak rendje és módja szerint pár nap alatt ki is derült róla, hogy átverés áll mögötte. A szerző számára lényegesen érdekesebb alaphelyzetet jelent, amikor valami tényleg igazán jó, nadeazért ennyire mégsem… Így anélkül, hogy tartósan magamra húznám a sorozatkritikus fotelmintától viseltes pólóját, kiindulópontként a sorozat „fundamentális értékének” és „piaci árazásának” egy minden bizonnyal vitát kiváltó összevetését választottam: Mindamellett, hogy kétséget kizáróan egy rendkívül okos, minden részletében rendkívül alaposan kidolgozott sorozatról beszélünk, amely ezentúl megkerülhetetlen sarokpontja lesz a tévétörténelemnek, összességében sem nem hiba nélküli mestermű, sem nem forradalmian új ötlettel operáló alkotás, amely átírja a vizuális történetmesélés szabályait. Legalábbis az nagy bizonyossággal állítható, hogy egészen elképesztő sikere és hatásai nem állnak arányban azzal, hogy egyébként mennyire jó. (Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy úgy tudta ezt elérni, hogy nem angol nyelvterületről érkező alkotásról beszélünk, és – az Oldboy, a Gangnam Style, az Élősködők és további sikeres, sőt gyakran minőségi alkotások ellenére még mindig nem Dél-Korea fújja a popkultúra passzátszelét.) Természetesen láttunk már hasonlót korábban, de a jelenlegi mérték arra irányítja rá a figyelmet, hogy olyan korszakot élünk, amiben a keresletet és a sikert meghatározó törvények erős átalakuláson mennek keresztül.
A Squid Game nemcsak megerősíti, de felnagyítja és az égre írja, hogy legyen szó bármiről, a jelenlegi gazdasági-társadalmi környezetben a fundamentális érték – bár változatlanul és kétségtelenül fontos – egyre kisebb részt képes a siker mértékéből magyarázni. A keresleti függvényben a fundamentumok mellett egyre nagyobb magyarázó erővel bír az, hogy valami mennyire „mémesíthető”, hogy TikTok trenddé vált-e, vagy hogy mit tweetelt róla Elon Musk. A siker, a közkedveltség, a kelendőség percepciója egyfajta szupermultiplikátorként funkcionál.
És ha már a percepciónál tartunk, az a kérdés egy külön vizsgálatot is megérne, hogy vajon a népszerűséghez milyen mértékben járul hozzá, ha a szolgáltató eleve azzal a nehezen ellenőrizhető szlogennel hirdeti a terméket, hogy ez most a legnézettebb, legkeresettebb, legmagasabbra értékelt, stb… Persze, persze, nehéz elképzelni, hogy egy, a kirgiz félnomád kecsketartás tematikáját körbejáró dokureality esetében ez hasonló hatékonysággal tudna működni. Tehát azért az átütő sikerhez egy erős fundamentális érték mindenképpen szükséges, ahogy azt a várépítés és a felhasznált anyagminőség összefüggéseit taglaló szólásunk is tömören összefoglalja…
Megfelelő táptalajon a pozitív visszacsatolás maga után vonja a növekvő mérethozadékot
A klasszikus közgazdaságtani összefüggések jellemzően csökkenő mérethozadék feltételezése mellett működnek a hagyományos erőforrások felhasználása során tapasztalt összefüggések alapján. Ugyanakkor keresve sem találhatnánk jobb példát arra, ahogy a platform alapú gazdaság és az ökoszisztémát építő, új üzleti modellel működő (főként tech) vállalatok, szolgáltatók előretörésével bizonyos piaci szegmensek a pozitív visszacsatoláson keresztül a növekvő hozadék jeleit mutatják.
Különösen a nagy technológiai cégek jellemzője, hogy nem pusztán terméket fejlesztenek, hanem ökoszisztémát építenek. A nagyobb felhasználói bázis több adatot jelent, a több adat segítségével jobb minőségű szolgáltatást tudnak nyújtani, a jobb minőségű szolgáltatás több ügyfélelérést jelent. Az ügyfelek és termékek, szolgáltatások hálózata egyre sűrűbb, egyre több kapcsolódási pontot tartalmaz, így egy inger gyorsabban, szélesebb körben, felerősödve terjed tovább, a pozitív visszacsatolási körben egyre erőteljesebben tud érvényesülni a növekvő hozadék elve.
Ehhez a típusú pozitív visszacsatoláshoz és növekvő hozadékhoz ráadásul nem szükséges, hogy az adott termék a legjobb legyen, elegendő, hogy sokan használják, ismerik, ajánlják, azaz a termékkel tematizálni lehet az adott piacot. Ez megerősíti a korábbiakat, miszerint a gazdasági kimenetek olyan tényezőktől is függenek, amelyek nehezen írhatók le a hagyományos keresleti függvény változóival, költségelemzéssel vagy hasznossági görbékkel.
A többrétegű üzenetek és szimbólumok működnek
A sorozat sikeréhez minden bizonnyal hozzájárult az üzenetek és szimbólumok rétegzettsége. Első rétegként adottak a nagyon egyszerű, nagyon könnyen megjegyezhető (és reprodukálható), de egyben nagyon erős szimbólumok, amelyek azonnal megragadnak a nézőben. Ha ma valaki meglát egy kört, egy négyzetet és egy háromszöget egymás mellett, mi jut eszébe? Squid Game. Sorszámozott melegítő, piros kezeslábas? Squid game. (Na jó, esetleg felmerülhet a Nagy Pénzrablás, de az végülis családon belül marad). Escher-lépcsők élénk pasztellszínekbe öltöztetve? Na ugye. Ugyanakkor erre még rájön a megszámlálhatatlan rejtett utalás, utólag értelmezhető részlet, Easter egg, ami csak aprólékos munkával tárható fel. Egy jó sorozat nem ér véget ott, hogy a néző végigdarálja az adott évadot. Sőt, akkor kezd el élni igazán, ha elég muníciót tartalmaz ahhoz, hogy ezt követően a rajongók aprólékosan kielemezzenek minden részletet, kikockázzák a fontos jeleneteket, és az arra fogékony közönség számára „Details you have missed” típusú videók, magyarázó és teóriagyártó threadek tömkelege árassza el a youtube-ot, redditet, egyáltalán a világot. Megkockáztatva, hogy lesznek, akik erőltetettnek fogják érezni az analógiát, de a jó gazdaságpolitikai kommunikáció is hasonló elemeket tartalmaz. Szükség van tömör, könnyen átadható és könnyen érthető, erős üzenetekre, amelyek lényegében egy sorban meg tudnak jelenni a híroldalakon. Ezek célja, hogy egyrészt a kívánt üzenet a lehető leggyorsabban hasson, másrészt azoknak az elemzőknek, befektetőknek is átmenjen, akik túl sok piacot figyelnek ahhoz, hogy igazán részletekbe menően tudjanak elemezni egy hírt. Az információáradatban nem becsülhető alá „háromszög-négyzet-kör” típusú üzenetek, szimbólumok fontossága. És emellett további rétegként természetesen a részletes elemzésekkel el kell tudni érni és meg kell győzni azokat a piaci szereplőket is, akik nagyítóval keresik, hogy egy-egy szóváltoztatás vajon milyen üzenetértékkel bírhat a következő hónapok döntéseire vonatkozóan.
A lehetséges analógiák, tanulságok sora minden bizonnyal folytatható. De ezek jelentős része ugyanarra a tőre vehethető vissza: akárcsak magában a sorozatbeli játékban, úgy a gazdaságban is, mind mikro-, mind makroszinten egyre inkább fel kell arra készülni, hogy a régi szabályok nem érvényesek. És aki az új szabályokhoz nem alkalmazkodik időben… hát, annak nem túl derűsek a kilátásai.
Kiss-Mihály Norbert
MNB, főosztályvezető
Kiss-Mihály Norbert 2003-ban szerezte közgazdász diplomáját a Budapesti Corvinus Egyetemen, pénzügyi befektetéselemző és kockázatkezelő főszakirányon. Szakmai pályafutása legnagyobb részét a Magyar Nemzeti Bankban töltötte, 2003-től kezdődően a pénzügyi piaci elemzések szakterületen dolgozott. A későbbiek monetáris politikai, devizatartalék-befektetési és pénzügyi digitalizáció területeken töltött be szakmai és vezetői pozíciókat. Eközben a folyamatos szakmai fejlődést szem előtt tartva sikeresen elvégezte a nemzetközileg elismert CFA és FRM programokat. Jelenleg a Pénzpiaci eszköztár és tartalékstratégiai főosztályt vezeti.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
“Mit üzenhet egy közgazdásznak a Squid Game sztori?” bejegyzéshez egy hozzászólás
Hozzászólások letiltva.