Novemberre várható egy izgalmas könyv, Willem Buiter “Central Banks as Fiscal Players” című kötetének megjelenése. A világhírű közgazdász, aki jelenleg a Columbia egyetemen vendégprofesszor, de korábban tanított a Yale-en, az LSE-n és Cambridge-ben, volt MPC-tag az angol jegybankban, a 2010-es években pedig a Citigroup főközgazdászaként tevékenykedett, két éve Budapesten is adott elő az MNB tanszék Economania előadássorozatának keretében.
A kötet, amely kézirat formájában itt érhető el, Buiter közelmúltbeli munkáit fogja össze egy egységes keretben. A keretet a költségvetés és a jegybank mérlegeinek összevont kezelése adja, felismerve és hangsúlyozva azt a tényt, hogy a jegybankok az állam részét képezik, többnyire állami tulajdonban is vannak, hiszen a pénzkibocsátás mindig is az állami szuverenitás egyik fontos kelléke volt. A konszolidált megközelítés természetesen nem jelenti azt, hogy a jegybankok ne lehetnének függetlenek, csak azt, hogy a pénzmennyiség kontrollja kihat a fiskális politika mozgásterére is.
A fiskus és a jegybank konszolidált kezelése nem egyedülálló. Sargent és Wallace híres “kellemetlen monetarista aritmetikája” is hasonló megközelítést alkalmazott (Sargent és Wallace, 1984), ahogy a Modern Monetáris Elmélet hívei is. Utóbbival ellentétben Buiter formális levezetéssel mutatja be, milyen következményei vannak annak a ténynek, hogy egy monetárisan szuverén állam saját fizetőeszközében mindig fizetőképes, és milyen gazdaságpolitikai lehetőségek rejlenek ebben a szuverenitásban.
Korunk nagy gazdaságpolitikai dilemmája sok országban, hogy a folyamatosan a kamat alsó korlátjába ütköző monetáris politika és az adóssághegyeket maga elő görgető fiskális politika tehet-e még bármit is a sorozatos recessziók elkerülése érdekében. Buiter szerint igen. Egyrészt, az alsó korlát kitolható, amire több javaslatot is megfogalmaz. Elismeri, hogy ezen technikák nem költségmentesek, azonban egy bizonyos pontig, amit még nem értek el, nagyobb hasznokkal kecsegtetnek.
Másik fontos állítása, hogy a helikopterpénzként elhíresült, koordinált fiskális és monetáris lazítás még az alsó korlát elérése esetén is hatékony keresletélénkítő eszköz lehet. Ráadásul ahhoz, hogy a helikopterpénz működjön, nem kell irracionalitást feltételezni a gazdasági szereplőkről: teljesen racionális és végtelen ideig élő háztartások esetén is hatásos lehet. Ennek oka, hogy az államkötvénnyel szemben, amely pénzre szóló követelés, a modern pénz olyan vagyonelem, ami valójában nem kötelezettsége a konszolidált államháztartásnak. A pénz pénzre szóló követelés. Emiatt az állam pénzben történő “eladósodása” nem jár visszafizetési kötelezettséggel a jövőben. Természetesen egy helikopterprogram megvalósíthatósága olyan országokban akadályokba ütközik, ahol a monetáris finanszírozás tiltott (mint például az EU-tagállamokban).
A könyv foglalkozik még az európai monetáris unió életképességével is, amivel kapcsolatban Buiter aggályainak ad hangot, ugyanis a jegybanki mérleg és a fiskális mozgástér összekapcsolódása a sajátos intézményi felállás miatt az eurozónában nem úgy működik, mint egy saját fizetőeszközzel rendelkező államban. A könyv kitér az árak meghatározódásának fiskális elméletére (‘fiscal theory of price level”) is, amit erős kritikával illet.
Hogy a könyvben bemutatott gondolatok, ajánlások a gyakorlatba átültethetőek-e, vita tárgyát képezi és fogja képezni a jövőben is. Az viszont bizonyos, hogy az elmúlt bő 10 évben az anticiklikus gazdaságpolitikáról alkotott képünk gyökeres változásokon megy keresztül, és ebben Buiter munkássága megkerülhetetlen.
Vonnák Balázs
Hivatkozások:
Sargent T.J., Wallace N. (1984) Some Unpleasant Monetarist Arithmetic. In: Griffiths B., Wood G.E. (eds) Monetarism in the United Kingdom. Palgrave Macmillan, London.
Főoldali kép forrása: pixabay.com
