Tőzsdepszichológia és viselkedési pénzügyek

A tőzsdék létezése óta újra és újra felmerülő gondolat, hogy a pszichológia erősebb tényező lehet az árfolyamok alakulásában, mint bármi más. Gondolhatunk a híres tulipán buborékra vagy akár csak arra, hogy a híres fizikus és nagyszerű matematikus Isaac Newton is rengeteg pénzt veszített a Brit Déltengeri Társaság részvényein.

Bár a pszichológia fontossága sokaknak egyértelmű, nehéz ezt tudományos pontossággal is megragadni és leírni. A viselkedési pénzügyek többek között ezt a célt próbálja meg elérni. Ebben az írásban néhány ilyen eredményt foglalok összes és nyújtok további olvasnivalót az érdeklődök számára.

Működik egyáltalán?

Az első nagy kérdés, hogy van-e értelme tudományos cikkeket olvasni a témában. Ha tényleg működik az, amit egy tudományos cikk leír, akkor az közös tudássá válik, és a hatása teljesen elmúlik. Ez egy nagyon ismert gondolatmenet, de sok kutatás ezzel ellenkező eredményre jutott.

McLean és Pontiff (2016) például azt találták, hogy bár a tudományos publikálás hatására csökken egy-egy stratégia jövedelmezősége, mégsem tűnik el. Ráadásul Van Gelderen és Huij (2014) azt is megmutatták, hogy azok az intézményi befektetők, akik alkalmazzák a tudományos eredményeket, jobb teljesítményt nyújtanak.  

Véges figyelem és számolási kapacitás

Ha működik, akkor miért működik? Erre az egyik leggyakoribb válasz és megközelítés, hogy egyszerűen az ember figyelme és elemzési kapacitása véges még számítógépek segítségével vagy csapatban is. Nem beszélve arról, hogy a mai tőzsdei forgalom nagyon nagy részét még mindig kisebb, egyéni befektetők adják, akik kifejezetten kevés időt tudnak szánni alaposabb elemzésekre és hírek figyelésére.

Irracionális kisbefektetők

A kisbefektetők kapcsán nem csak a véges erőforrásokat szokták vizsgálni, hanem kifejezetten az irracionális gondolkodást is és annak a hatását (Kogan és szerzőtársai, 2006) vagy a hangulatváltozásokat. Például a zenei stílus, mint a hangulat egy mérőszáma is – úgy tűnik – befolyásolja a tőzsdei árfolyamokat. Ugyanígy jellemző az átlagos emberekre (nem intézményi befektetőkre), hogy még kísérleti környezetben is kialakulnak tőzsdei buborékok – még akkor is, ha végig pontosan ismert az értéke egy befektetésnek. Erre sikeres kereskedési stratégiákat is lehet építeni, amire a Nobel emlék-díjas Thaler valós stratégiái is jó példák.

De példa a nem szokványos kisbefektetői viselkedésre a szintén Nobel emlék-díjas Tversky és Kahneman (1992) elmélete, a kilátáselmélet, ami jól magyarázhatja a tőzsdei árfolyamokban megfigyelhető momentumot. Ehhez hasonlóan a kilátáselmélet azt is magyarázza, miért lehetnek túlárazottak azok a részvények, amelyek lottószerűen nagy nyereményeket hozhatnak kis eséllyel.

De miért nem használják ezt ki?

Sok ok lehet, amiért ezek a félreárazások megmaradnak, de még az sem egyértelmű, hogy a nagybefektetőknek érdekükben áll korrigálni az árfolyamot. Például egy túlzott hangulatot sokszor érdemesebb meglovagolni, mintsem ellene kereskedni.

Neszveda Gábor


Hivatkozások:

Kogan, L., Ross, S. A., Wang, J., & Westerfield, M. M. (2006). The price impact and survival of irrational traders. Journal of Finance, 61(1), 195-229. 

McLean, R. D., & Pontiff, J. (2016). Does academic research destroy stock return predictability?. Journal of Finance, 71(1), 5-32.

Tversky, A., & Kahneman, D. (1992). Advances in prospect theory: Cumulative representation of uncertainty. Journal of Risk and Uncertainty5(4), 297-323.

Van Gelderen, E., & Huij, J. (2014). Academic Knowledge Dissemination in the MutualFund Industry: Can Mutual Funds Successfully Adopt Factor Investing Strategies?. Journal of Portfolio Management, 40(4), 157-167.

Tőzsdepszichológia és viselkedési pénzügyek” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások letiltva.