Economania blog
A 2007-08-as válság utáni recesszió idején heves szakmai viták folytak arról, hogy szükséges-e és érdemes-e a költségvetési politikát a gazdaság élénkítésére használni. A koravírus járvány ismét súlyos recesszióba taszította a világgazdaságot, így ez a kérdés újra aktuálissá vált.
A makroökonómia sokat változott előnyére a 2007-08-as válság óta, tudott reagálni a jogos kritikákra. Ugyanakkor kevés előrelépés történt az olyan modellek fejlesztéseben, amelyek közgazdaságilag megalapozottak, de kvantitatívan is pontosak.
Az ágens alapú modellezést eredetileg fizikában fejlesztették ki, és onnan adaptálták a makroökonómiába. Ez a megközelítés azonban nem hozta meg az áttörést. Az ágens alapú modellekben komoly potenciál van, de ahhoz, hogy ez valóra váljon, alaposan újra kéne gondolni a kutatási stratégiát.
A gazdaságpolitika sokkal hatékonyabban kezelte a 2007-2008 utáni válságot, mint az 1929 utánit. Hogyan tükrőzödtek ennek tapasztalatai a közgazdasági elméletben?
A korlátozott racionalitás közgazdasági következményeit elemző viselkedési közgazdaságtan egyre inkább tért hódít, és mostanra már jelentős mennyiségű empirikus kutatás támasztja alá, hogy ennek a megközelítésnek a makroökonómiában is van létjogosultsága.
A viselkedési közgazdaságtan ideái már a makroökonómia területén is megjelentek. Hogyan működik egy olyan gazdaság, amelyben nem racionálisan döntenek a szereplők?
A makroökonómia modellek egyik fő hiányosságának azt tartják, hogy nem veszik figyelembe a gazdasági szereplők heterogenitását, jellemzően reprezentatív szereplők jelenítik meg a háztartási és termelő szektort.
A válság után jelentős mennyiségű új DSGE modell született, amelyekben megjennek a pénzügyi közvetítés anomáliái. Azonban a racionális várakozások feltevésének köszönhetően ezeknek a modelleknek továbbra is komoly hiányosságaik vannak.
A főáramú makromodellekben racionális várakozást feltételeztek a háztartások, vállalatok részéről. Ez a feltételezés azonban nem csak, hogy nincs összhangban a valósággal, feleslegesen el is bonyolítja a modelleket, amelyekből emiatt fontos mechanizmusok maradnak ki.
A 2007-08-as válság után széleskörű volt az igény a pénzügyi és makroökonómiai modellek újragondolására. Az 1930-as évekhez képest azonban sokkal kevésbé radikális fordulat következett be a közgazdasági gondolkodásban.