Economania blog
Az Európai Központi Bank szimmetrikussá tette inflációs célját, azonban nem vezette be az átlagos infláció célzását. Ennek ellenére azt mondják, hogy bizonyos esetekben tolerálják, ha az infláció cél fölött van. Ezt most így hogy?
Miközben erősödnek az inflációs félelmek a világban, a Fed próbálja hűteni a kedélyeket. Vajon tényleg biztosak benne, hogy átmeneti lesz az magasabb infláció, vagy ez egy trükk, ami segíti az átlagos infláció célzását?
A pandémiás válság minden korábbi beavatkozásnál nagyobb gazdaságpolitikai választ követelt, ami nem hárulhatott csak a jegybankokra. A pandémia leküzdése után a világ számos országának újra a stabilizálást kell céloznia, mégpedig a gazdaságpolitikai ágak lépéseinek együttes értékelésével.
A COVID emberemlékezet óta nem látott pusztítást végzett a világgazdaságban. Azok a befektetők viszont, akik Bitcoinban tartották pénzüket, hatalmasat kaszálhattak az árfolyamnyereségen. A koronavírus elleni vakcina azonban véget vethet Bitcoin-láznak.
A Fed áttért az átlagos infláció célzására azt remélve, hogy ez emelni fogja az inflációs várakozásokat. Egy felmérés szerint ez egyáltalán nem történt meg. Kérdés, hogy egy hasonló lépés így értelmes opció-e az EKB számára.
A Fed szeptember 16-i ülése előtti helyzetben tapintható volt a feszültség. Powell elnök helyzetét a tripla satu képpel lehet a legjobban leírni.
Az arany szerepének újraértékelését nem Judy Shelton vetette fel először, de a mostani kinevezéssel kétségkívül ő lesz a legmagasabb posztra jutott aranypárti közgazdász. A mainstream alaptéziseit rendszeresen megkérdőjelező Shelton eddigi karrierútja alapján minden bizonnyal egyike lesz a legtöbbet kritizált jegybankároknak.
Az inflációs célkitűzésnek számos, még kipróbálatlan alternatívája létezik. Ezek közül az „átlagos inflációs célkövetés” kiemelt figyelmet kapott, mert elméletileg hatékonyabb keret az alacsony infláció elleni harcban. De ha a jegybank egyáltalán nem tudja elérni célját, akkor hosszabb időszak átlagában sem fogja tudni!
A szabadpiacon alapuló kapitalizmus mintaállamában egy korszak véget ért. Ha a kimentések és a pénzpumpa révén nincs vagy sokkal ritkább a csőd, akkor látszólag a vállalati szektort mentette meg a döntéshozó, valójában az innovációs kényszert döfte hátba.
Az elmúlt hetekben ismét bebizonyosodott az az alapvető tézis, hogy globális szinten kizárólag a Fed játssza a „végső hitelező” szerepét, a világ még mindig dollárközpontú. Az, hogy a világ elegendő dollárlikviditáshoz jutott-e, és tehet-e a Fed még bármit is a gazdasági lassulás megakadályozására, majd kiderül.