Economania blog
Az emelkedő infláció és a rivális cégek munkaerő-elcsábítása miatt a japán vállalatok egyre kevéssé tudnak kimaradni a bérversenyből. Ez három évtized után jelentős fordulatot okozhat a japán gazdaságban. De mi lesz az adósságállománnyal?
Az utóbbi hónapokban számos közgazdász hívta fel a figyelmet az ár-bér spirál kialakulásának veszélyeire, azonban a jelenlegi inflációs helyzet megoldásához sokkal hasznosabb a profit-ár spirált megérteni.
A japán jen közel 30 százalékos gyengülést mutatott az elmúlt egy év során, amivel az 1988-as részvény és ingatlanpiaci buborék kipukkadása óta nem látott szintre csökkent az amerikai dollárral szemben. Örülnek ennek a japánok?
Az egyenlőtlenség kérdéskörének fontosságát az a felismerés adja, hogy egy gazdaság működése nem függetleníthető annak társadalmi-politikai beágyazottságától. Blogunkon számos szempontból közelítettük már meg a problémát. Ezen írásokból emelünk ki most néhányat.
A fedezetkezelési keretrendszer kialakítása komoly hatással van a kereskedelmi bankok likviditásmenedzsmentjére, így a zöld szempontok integrálásával a feltételek módosítása révén a jegybankok érdemben befolyásolhatják a bankrendszer és azon keresztül a teljes gazdaság zöld transzformációját.
A legtöbb központi bank a közelmúltban már felismerte a széleskörű, többrétű, transzparens kommunikáció szükségességét. Viszont még nincs meg a kellő tapasztalatuk azt illetően, hogy melyik csatornák működnek a leghatékonyabban.
Bár továbbra is vannak viták a jegybanki szerepvállalás indokoltságát illetően, a 2020-as évek elejére uralkodó nézetté vált, hogy a jegybankoknak foglalkozniuk kell a klímaváltozással és a fenntartható, körforgásos gazdaságba történő átmenettel.
A makroökonómiai modellekből gyakorlatilag teljesen eltűnt a pénzmennyiség a 2000-es évek elejére. A pénzügyi válság viszont arra világított rá, hogy a monetáris aggregátumok és a kereskedelmi bankok pénzteremtése kulcsfontosságú lehet a makrofolyamatok megértésében.
A jegybankok általában többet tudnak a gazdaság állapotáról, mint a privátszféra. Nem meglepő tehát, hogy a kamatdöntések során egyfajta információátadás is történik, ami megnehezíti a kamatlépések hatásának mérését.
Míg az infláció rég nem látott magasságokban szárnyal, az érdemi kamatemelésekre még várni kell az USA-ban, az Egyesült Királyságban és az eurozónában. Meddig lehet bízni abban, hogy magától megoldódik a probléma?